Előszó
Mindannyian különös figyelmet szentelünk az emlősöknek. Ez nem is csoda, hiszen mi, emberek is emlősök vagyunk. Valójában gyakran hajlunk arra, hogy úgy beszéljünk az állatokról, mintha csak...
Tovább
Előszó
Mindannyian különös figyelmet szentelünk az emlősöknek. Ez nem is csoda, hiszen mi, emberek is emlősök vagyunk. Valójában gyakran hajlunk arra, hogy úgy beszéljünk az állatokról, mintha csak emlősök léteznének a Földön, pedig a a madarak, pillangók és medúzák szintén állatok. Az emlősök túlnyomó többsége arról ismerhető fel, hogy testüket szőr borítja, és az állatvilágban egyedül ők táplálják tejjel utódaikat. Ezzel együtt elképesztő forma- és fajgazdaság jellemző az emlősökre. Több mint négy és fél ezerre rúg az ide tartozó fajok száma. Ráadásul az összes többi állatcsoportnál nagyobb méretbeli és testfelépítésbeli változatossággal büszkélkedhetnek. A legnagyobb emlős, az óriásbálna, a valaha élt leghatalmasabb állatfaj cím büszke birtokosa. Mintegy másfélszer nagyobb, mint a legnagyobb termetű dinoszaurusz. Míg a legkisebb, a kisded pézsmacickány oly kicsi, hogy keményen meg kell harcolnia egy nagyobbacska rovarral, ha el akarja fogyasztani. Egyes emlősök repülnek, mások úsznak, míg megint mások alagutakat fúrnak. Változatosságuk olyan lenyűgöző, hogy kisebb csoportokba kell őket sorolnunk, ha el szeretnénk igazodni közöttük. Ha egy mongúzt látunk az állatkertben, felmerül bennünk a kérdés: Vajon milyen emlős ez? Talán egy macskaféle? Vagy talán egy kutya? Esetleg óriás patkány?
Vissza