Fülszöveg
Szellemi-irodalmi örökségünk kellős közepében ott áll a Biblia, mégsem tudunk a közelébe férkőzni. Pedig nélküle irodalmunk jó részét aligha érthetjük meg. Biblia és irodalom: akár a kettős tükör,...
Tovább
Fülszöveg
Szellemi-irodalmi örökségünk kellős közepében ott áll a Biblia, mégsem tudunk a közelébe férkőzni. Pedig nélküle irodalmunk jó részét aligha érthetjük meg. Biblia és irodalom: akár a kettős tükör, amely folyvást egymás képeit, alakzatait adja vissza.
Northrop Frye egyedülálló munkájában egyrészt bemutatja a Biblia egységes kép- és elbeszélésvilágát, amelyet a költők költőkként, nem pedig hívőkként vettek át. Másrészt egységes elméleti keretben elemzi a Biblia egészének, a szent könyvnek a világi irodalommal való összefüggését.
Northrop Frye (1912-1991) kanadai irodalmár, metodista lelkész a háború utáni angolszász irodalomkritika egyik legnagyobb alakja. Írt monográfiát Blake-ről (Rettentő szimmetria, 1947), átfogó irodalomelméletet (A kritika anatómiája, 1957), több kötetnyi tanulmányt, esszét. Gazdag életművét mégis egyetlen vezérmotívum uralja: A Biblia irodalmi hatása, így a Kettős tükör (1981) és folytatása, Az igék hatalma (1990) összegezése egész életművének.
Frye egyike azon kevés irodalomtudósnak, akiknek sikerült nagy közönséget megszólítaniuk: egy amerikai felmérés szerint a huszadik századi bölcsészettudományban ő az egyik legtöbbet idézett szerző. Ennek oka talán az, hogy korszerűen, mégis több évezred hagyományát megelevenítve, ideológiai szigorúság nélkül beszél a Bibliáról. Az ő számára a Szentírás az emberi szabadság kiáltványa, mely a szorongásból emelt börtönfalak lerombolására hív.
Vissza