Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem (dedikált példány) (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Karinthy Frigyest nem kell külön bemutatni, mint ahogy a Tanár úr kérem című kötetet sem. Két toposz találkozása ez: a leghumorosabbnak tartott író legismertebb kötete, amely máig ható érvénnyel rajzolta meg a századelő iskoláját, de az ábrázolt alakokban ma is jól ismert típusokat teremtett: mindenki hallott már jó tanulót és rossz tanulót felelni, mindenki ismer strébert, mindenki osztályában volt egy bohóc, és akkor a tanárokról még nem is beszéltünk.

És ahogy Karinthyt és a Tanár úr kéremet nem kell külön bemutatni, talán Nagy Endrét (1877–1938) sem kellene, és tényleg csak a miheztartás végett essék róla is pár szó, bár nem ő a dedikáció címzettje, hanem a kedves felesége neki. Akit Karinthy kézcsókol.

Nagy Endre újságíró volt, író volt, konferanszié volt, kabaréigazgató volt – valójában pedig a modernkori magyar kabaré megalkotója, vagy ahogy mondani szokás: „atyja”. A későbbi stand uposok őse, a műfaj feltalálója: Nagy Endre találta ki, hogy csak kiáll a színházi közönség (és ugyanakkor a függöny) elé, és csak beszél, beszél, és vicces. A közönség nevet. Ezek a konferanszok eredetileg megelőzték az utána következő kabaréjeleneteket – később azonban a műfaj önállósult, a jelenetek elmaradtak, maradt a duma, és ebből lett a Hofi meg a Bödőcs.

Nagy Endre írta meg A kabaré regénye című könyvet is. Ebben szerepel egy történet: „Egy este a folyosó büfépolcára könyökölve üldögéltem megszokott pezsgőfröccsöm mellett, amikor egy sutaképű, feltűnően rongyos ruhájú gyerekifjú lépett hozzám, egy kis kéziratot vett ki a zsebéből és hebegve mondta, hogy ezt a kis darabot a kabarénak szánta. Ijedten kérdezte, mikor átvettem tőle:

? K-kérem… mikor számíthatok rá, hogy el tetszik olvasni?

? Ne zavarjon! Hát nem látja, hogy már olvasom?”

Ez a srác (a „rongyos ruhájú gyerekifjú”) persze nem más, mint Karinthy Frigyes, akkor még csak Frici. És akkor a Nagy Endre felfedezte őt, előadták a jelenetet, Frici kétszáz koronát kapott érte, és látá, hogy ez jó, ezért később a legviccesebb magyar író lett belőle, aki a humorban nem ismert tréfát.

És ettől kezdve a Nagy Endre és a Karinthy nagyon jó barátok lettek, annyira, hogy egy évben is haltak meg: előbb Endre, aztán Frigyes. Rossz éve volt ez a magyar humornak. Aztán meg kitört a második világháború.

De Karinthy nem Nagy Endrének dedikálta a kötetet, hanem a feleségének, akit úgy hívtak, hogy Nagy Endréné.

Karinthy ezt írta bele:

Nagy Endrénének / kézcsókkal / 937 / Karinthy Frigyes

            Nagy Endréné persze nem ezen a néven született – csak 1906. június 21-én lett ez a neve; korábban Vaczó Eszternek hívták, mert ezen a néven született 1880. december 27-én, egy budapesti református vallású családban. Az izraelita vallású férj pedig annyira szerette őt, hogy 1913. május 21-én ő is református vallásra tért át.

Boldog házasságban éltek, és több házban: laktak a VI. ker. Teréz körút 1-ben, a Király u. 108-ban, majd a VII. ker. Damjanich u. 38. szám alatt is. Ez volt az utolsó közös lakcímük. A boldogságot csak fokozta, hogy két gyermekük is született: Endre (1906–1936) és Kató (1909–1979). Endre sajnos fiatalon halt meg, és Karinthy talán ezért nem írt a következő évben humoros dedikációt a könyvbe. Kató viszont, az irodalmi családba született lány egy íróhoz ment feleségül: 1935. november 11-én a budapesti fasori református templomban házasságot kötött Cs. Szabó Lászlóval. Annyira irodalmi volt a szertartás, hogy az egyik házassági tanú Móricz Zsigmond volt. Azért érdemes leírni, hogy nekik is született egy gyermekük – András, 1936-ban –, mert ez a fiú lett a Nagy Endre és a Nagy Endréné unokája.

*

A Tanár úr kérem a nyolcadik magyar könyvnapra jelent meg új kiadásban, Vértes Marcell rajzaival, 1937 májusának legvégén. Ma úgy mondanánk, az ünnepi könyvhétre jött ki. A korabeli tudósítók még azt is leírták, Karinthy milyen szettben dedikált: „Az Est sátra a Nemzeti Színház előtt van, »ott ahol a hatos megáll«. Állandóan nagy embertömeg veszi körül, mert hiszen itt nemcsak könyvvásár van, hanem valóságos tribün, színpad, szakadatlanul vonulnak fel a nevesnél nevesebb írók, költők, tudósok. Délelőtt Karinthy Frigyes dedikálta fehér panamakalapban és piros nyakkendőben a feltámadt Tanár úr kéremet és az Utazás a koponyám körült.” (Nagy sikere van a könyvnapnak! Magyarország, 1937. jún. 2. 14.)

Nagy Endréné szintén jelen volt a könyvhéten, és feltehetően az elsők között kapott dedikációt a könyvbe.

 A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.