Mann, Thomas: Jákob (aláírt példány)
Szerző
Thomas Mann
Fordító
Sárközi György
Athenaeum Könyvkiadó
(Budapest)
Kiadói egészvászon kötés
, 380 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
21 cm x 15 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2025-12-14 20:20
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é. n., Athenaeum (Athenaeum r.-t. könyvnyomdája, Bp.), 380 p. + [4] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt példány. Első magyar nyelvű kiadás. Jákob. Írta: Thomas Mann. Fordította: Sárközi György.
Előlapon a szerző, Thomas Mann tollal írt, dátum nélküli, jól olvasható aláírása látható.
Kötetvégi tartalomjegyzékkel ellátott könyv.
Nyomtatta az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája Budapesten.
Kiadói egészvászon kötésben lévő példány a kiadó aranyozott díszítésű nevével, dombornyomott keretekkel ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, a címfedél belső oldalán egy beragasztott matrica maradványaival, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.) német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Gyermekkora meghatározó élményei közé tartozott a város patriciusi világa, amely későbbi műveinek egyik fő ihlető forrása lett. Tanulmányai után Münchenbe költözött, ahol bátyjával, Heinrich Mann-nal együtt aktívan részt vett az irodalmi életben. Első nagy regénye, A Buddenbrook-ház 1901-ben jelent meg, és hamarosan nemzetközi sikert hozott számára. Az első világháború alatt kezdetben nacionalista nézeteket vallott, majd fokozatosan a humanista-demokrata álláspont felé fordult. 1929-ben elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat, elsősorban A Buddenbrook-házért. A náci hatalomátvétel után emigrációba kényszerült, előbb Svájcba, majd az Egyesült Államokba. Amerikai évei alatt esszéiben és előadásaiban következetesen fellépett a fasizmus ellen. Legismertebb művei – köztük A varázshegy és a Doktor Faustus – a modern európai kultúra és lélek válságait ábrázolják.
Előszó
Részlet:
Pokolraszállás
Mélységes mély a multnak kútja. Vagy talán feneketlennek kellene mondani?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek...
Tovább
Előszó
Részlet:
Pokolraszállás
Mélységes mély a multnak kútja. Vagy talán feneketlennek kellene mondani?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek multjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és omegája s minden szavunkat hévvel és elfojtódással és minden kérdésünket izgalommal telíti. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk s tapogatódzunk a mult alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy "újra és tovább", mert kutatóbuzgalmunkkal a kikutathatatlan csalfa játékot űz: látszatmegállókat és úticélokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb multszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos föveny-kulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé.
Vissza
Tartalom
| Pokolraszállás | 5 |
| A kútnál | 51 |
| Jákob és Ézsau | 111 |
| Dina története | 142 |
| A menekülés | 174 |
| Lábán szolgálatában | 235 |
| A nővérek | 275 |
| Ráhel | 324 |
Vissza