Eco, Umberto: A szépség története

Előszó

A ,,szép" jelzőt - akárcsak a ,,bájos", ,,kedves", ,,fönséges", ,,csodálatos", ,,elragadó" és hasonló kifejezéseket - gyakran alkalmazzuk olyan dolgokra, amelyek tetszenek nekünk. Ez a szóhasználat azt sugallja, hogy ami szép, az egyszersmind jó is, és valóban, egyes történeti korszakok szoros összefüggést tételeztek fel a Szép és a Jó között.
A mindennapi tapasztalat szerint azonban inkább akkor szoktunk jónak ítélni valamit, ha nem csupán tetszik, de egyszersmind vágyunk is rá, hogy a miénk legyen. Számtalan dolog van, amit jónak tartunk: a viszonzott szerelem, a tisztességgel szerzett vagyon, vagy akár egy ínycsiklandozó fogás, ám mindeme javak közös vonása, hogy szeretnénk birtokolni őket. Jó az, ami vágyat ébreszt bennünk. Még amikor egy érvényes cselekedetet ítélünk jónak, akkor is azt kívánjuk, bárcsak miénk lenne annak dicsősége, vagy pedig feltesszük magunkban, hogy mi is ehhez hasonlót viszünk végbe - mindkét esetben egyaránt annak vágyától sarkallva, amit ,,jónak" ítélünk. Jónak nevezzük azt is, ami megfelel valamely eszményünknek, még ha fájdalmas is, mint egy hős dicső halála, a leprások ápolójának odaadása, vagy az apa példája, aki életét adja fiáért. Az ilyen esetekben elismerjük, hogy a dolog jó, miközben nem szeretnénk, ha hasonló tapasztalatban lenne részünk. Jónak tartjuk a dolgot, de mások javának, amelyet bizonyos távolságtartással szemlélünk. Ezért aztán ilyen cselekedetekről szólva - amelyeket tán csodálunk, ámde nem kívánunk inkább ,,szép cselekedetekről" beszélünk. Vissza