Ágai Adolf: Uj hantok (Félbőr díszkötésben.)
A Por és Hamu második sorozata
Szerző
Porzó (Ágai Adolf)
Porzó
Későbbi félbőr kötés
, 358 oldal
| Sorozatcím: |
Jeles elbeszélők kincsestára
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
17 cm x 12 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2026-03-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1906], Athenaeum r.-t., [8] p. + 358 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Uj hantok. A Por és Hamu második sorozata. Írta: Ágai Adolf.
Néhány szöveg közti, fekete-fehér iniciáléval és könyvdísszel díszített, valamint tartalomjegyzékkel ellátott kötet. Az előzéklap verzóján kereskedelmi címke (Weichner Géza Könyvkötészet, Budapest) látható. Kiadta és nyomtatta az Athenaeum r.-t. Budapesten.
Későbbi félbőr kötésben lévő példány feliratozatlan, mintás címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású, díszes könyvgerinccel, mintázott előzéklapokkal, színezett felső lapélekkel, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
A szerző, Ágai Adolf (1836–1916) jeles humorista, lapszerkesztő és tanult orvos, a Kisfaludy Társaság tagja, aki a magyar tárca-, élclap- és gyermekirodalom kiemelkedő alakja lett. Ő indította el a Borsszem Jankó című élclapot, szerkesztette a Kis Lap gyermeklapot, valamint a Látcső című napilapot. Munkásságában a társadalmi rajzok, családi jelenetek, úti élmények és napi érdekű események humoros, szellemes feldolgozása volt a jellemző, stílusát a fordulatokban gazdag szójátékok és élces irónia tették népszerűvé. Emellett német és francia regényeket is fordított, és gyermekirodalmi könyvei, például a Gyermekhumor és a Forgó bácsi gyermekszínháza, hosszú időre meghatározták a magyar gyermekirodalmat.
Előszó
Telik, telik, egyre telik az én külön kis temetőm, s csak a véletlen füzése, hogy az én szivem vesztesége egyuttal országos is.
A birás boldogsága sötét árnyat vet: ez a veszteség gondolata....
Tovább
Előszó
Telik, telik, egyre telik az én külön kis temetőm, s csak a véletlen füzése, hogy az én szivem vesztesége egyuttal országos is.
A birás boldogsága sötét árnyat vet: ez a veszteség gondolata. Minél sugarasabb, melegebb volt amaz: annál sötétebb és hidegebb emez.
Hogy elpusztulnak mellőlem apránkint azok, akiket szerettem! Kezdem érteni a halálvágyat. Az uj ivadék elrohan mellettünk, sokszor a fejünk fölött. Siettében rá is tapos a szivünkre. Szándékosság nélkül, meglehet; ám azért fáj.
Hullanak egyre a régiek. Az én sirkertecském tán csak épp az én számomra tán csak épp az én számomra maradt még heky.
Sirassanak el, ha rászolgáltam, az utánam következők.
Budapest, 1906 márczius havában.
Vissza
Tartalom
»Akkor!« Szilágyi Dezsőrül 1
»A Palatínus Jóska« 14
»A Palatínus Pista« 30
A három Jankó: Id. Jankó János 42
Jankó Elemér 70
Ifj. Jankó János 77
Mikor láttam én először Jókait? 80
A mi öreg urunk: Kozma Sándor 89
Kossuth Lajosnál 105
Egyedül. Vajda Jánosról 136
Márton Ferencz (Abonyí Lajos) 154
Munkácsyval 180
Hyrtl József 203
»Nincs többé ragya!« Schwimmer Ernőrül 218
Egy magyar Hansen. Szapáry Ferencz gróf 233
Patterson Arthur 250
»A Ferkó koma.« Bessenyei Ferencz 260
Karsai Albert. (Tolyáss Dániel) 272
»A próféta.« Emlékezés Szini Károlyra 282
Egy magyar időjós. Balla Károly 294
Az öngyilkos levele. Balla Kálmán 310
Csermelyi Sándor 317
A legkedvesebb magyar kiadó. Hoffmann Alfréd 331
Dal az özvegységről. Az asszony 335
Az ember 344
Vissza