Szent Ágoston: Isten városáról I. (töredék)

Tartalom

Előszó a fordításhoz 3
Augustinus élete 6
Augustinus irodalmi működése 20
Augustinus műveinek a kiadása 27
Augustinusról szóló irodalom 29
Istenvárosáról írt könyv 35
De civitate Dei I—V. könyvének tartalma 41

ELSŐ KÖNYV 49
Előszó 51
I. Krisztus nevének ellenségeiről, akiket Krisztusért megkíméltek a barbárok Róma feldúlásakor 52
II. Sohasem volt olyan háború, amikor a legyőzöttek isteneiért a győztesek megkegyelmeztek volna a legyőzötteknek 54
III. Milyen esztelenek voltak a rómaiak, midőn elhitték, hogy használnak majd azok a védőistenek, akik Tróját sem tudták megőrizni 55
IV. Junonak Trójában levő menedékhelyéről, amelyik senkit sem mentett meg a görögöktől és az apostolok templomairól, amelyek megvédelmezték a barbároktól mindazokat, akik odamenekültek! 57
V. Hogyan nyilatkozott Cato a legyőzött városokat feldúló ellenség általános szokásaival kapcsolatban? 58
VI. A rómaiak egy várost sem foglaltak el úgy, hogy megkegyelmeztek volna a legyőzötteknek templomaikban 58
VII. A város feldúlása alkalmával történt kegyetlenség hadi szokásból következett be; a szelíd dolog pedig Krisztus nevének erejéből származott 60
VIII. A jóról és a rosszról; ami a jó és a rossz emberekben többnyire általános 61
IX. A büntetések okairól, amelyek egyformán ostorozzák a jókat és a gonoszokat 62
X. A szent életűek semmit sem veszítenek az ideiglenes javak elveszítése által 65
XI. Úgy a hosszabb, mint a rövidebb ideig tartó múlandó élet végéről 69
XII. A emberi test eltemetéséről. Ha meg is tiltották a temetést a keresztényeknek, ezzel semmit sem veszítettek 70
XIII. Miért temetik el a szentek holttestét? 72
XIV. A szentek fogságáról, akiknek sohasem hiányzott az isteni vígasztalás 74
XV. Regulásról, »ki példát adott arra, hogy a vallásért önként el kell viselni még a fogságot is. Az istenek e nagy tisztelőjének azonban ez sem használt semmit 75
XVI. Vajjon a fogságot szenvedő szüzeknek lelki tisztaságát be- szennyezhette-e az a megbecstelenítés, amelyet akaratuk ellenére követtek rajtuk? 78
XVII. A büntetés vagy gyalázat miatti félelemből származó öngyilkosságról 78
XVIII. A kikényszerített kéjérzetről, amelyet akarata ellenére él át a lélek a testen elkövetett erőszak miatt 79
XIX. Lucretiáról, aki a rajta elkövetett erőszak miatt öngyilkosságot követett el 81
XX. Nincs példa, amelyik a keresztényeket feljogosítaná valamilyen esetben is a szándékos ölésre 84
XXI. Azokról az emberölésekről, amelyek a gyilkosság bűne alól kivételt képeznek 86
XXII. Az öngyilkosság sohasem lelki nagyság jele 87
XXIII. Milyennek kell tekinteni Cato példáját, aki azért lett öngyilkossá, mivel Caesar győzelmét nem tudta elviselni 89
XXIV. A keresztények sokkal jobban kitűnnek abban az erényben, amelyikben Regulus kiválóbb volt Catonál 90
XXV. A bűnöket nem a bűn által kell kikerülni 92
XXVI. Hogyan kell védekeznünk azoktól a dolgoktól, amelyeknek megtörténniök nem lett volna szabad, ámbár kétségtelen, hagy a szentek is elkövették93
XXVII. Vájjon a bűn elkerülése végett öngyilkosságra kell-e törekedni? 95
XXVIII. Istennek melyik végzése engedte meg az önmegtartóztatók testének meggyalázását ? 98
XXIX. Mit felelnek Krisztus követői a hitetlenek ama szemrehányására, hogy Krisztus az övéit nem szabadította meg az ellenség dühétől 99
XXX. A keresztyén idők ellen panaszkodók azt szeretnék, hogy gyalázatos sikerekben bővelkedjenek 99
XXXI. Miféle bűnök növelték a rómaiakban az uralkodási vágyat? 101
XXXII. A színjátékok eredetéről 102
XXXIII. Rómaiak ama bűneiről, amelyekből még hazájuk feldúlása sem javította meg őket 103
XXXIV. Isten irgalmáról, amii mérsékelte Róma pusztulását 104
XXXV. Az egyháznak az istentelenek között rejtőzködő gyermekeiről és az egyházban levő álkeresztyénekről 105
XXXVI. Amiről a következő fejtegetésben kell szólanom 106

MÁSODIK KÖNYV.
I. Arról a helyes mértékről, amelyet a vitatkozásnál meg kell tartani 111
II. Az első könyvben tárgyalt dolgokról 112
III. Azokról a történeti bizonyítékokról, amelyek föltárják, hogy milyen bajok értek a rómaiakat, midőn a keresztyén vallás elterjedése előtt még tisztelték isteneiket 114
IV. Az istenek tisztelői sohasem kaptak isteneiktől becsületességre vonatkozó parancsot és az istenek tisztelete közben mindenki gyalázatosságot követett el 115
V. Azokról az ocsmányságokról, amelyekkel az istenek anyját tisztelték imádói 117
VI. A pogány istenek a helyes életre sohasem adtak útmutatást 118
VII. Semmit sem érnek az isteni tekintély nélküli bölcselkedő találmányok ott, ahol a bűnre hajlamosakat inkább az nyugtalanítja, amit az istenek tesznek, mintsem az, miről az emberek vitatkoznak 119
VIII. Azokról a színjátékokról, amelyekben az istenek nem botránkoznak meg ocsmányságaik előadása miatt, hanem inkább kiengesztelődnek 122
IX. A régi rómaiak miként gondolkodtak ama költői szabadság megzabolásáról, amelyet a görögök isteneik ítélete alapján sérthetetlennek gondoltak 125
X. Milyen gonosz cselfogásokkal akarják előadatni az isteneknek akár alaptalan, akár igazi bűneit? 126
XI. Azokról a színészekről akiket a görögök az állam kormányzásába azért fogadtak be, mivel méltatlan dolog lett volna, hogy akik az isteneket kiengesztelik, azokat az emberek megvessék 127
XII. Amikor a rómaiak megtiltották az emberekkel szemben azt, amit megengeditek az istenekkel szemben, akkor magukról többet gondoltak, mint isteneikről 129
XIII. A rómaiaknak be kellett volna látniok, hogy méltatlanok az istentiszteletre azok az istenek, akik a gyalázatos játékok által való tisztelésüket kívánják 150
XIV. Plató, aki nem adott a költőknek helyet a jó erkölcsű városban jobb volt azoknál az isteneknél, akik azt akarták, hogy színjátékokkal tiszteljék őket 131
XV. A rómaiak nem a józan megfontolás, hanem a hízelkedés folytán tettek némelyeket istenekké 134
XVI. Ha az istenek valamit is törődnének az igazsággal, akkor a rómaiaknak inkább tőlük kellene kapniok az életre vonatkozó törvényeket, mintsem más emberektől kölcsönözniök 135
XVII. A szabin nők elrablásáról és más igazságtalanságokról, amelyek a római állam e dicsért korszakában virágoztak 136
XVIII. Sallustiiis történeti műve tudósít a rómaiaknak félelemtől megfékezett, vagy a gondtalanságtól fékevesztett erkölcséről 139
XIX. A római köztársaság ama romlottságáról, amelyik meg volt akkor, mielőtt az istenek tiszteletét Krisztus megszüntette volna 142
XX. Milyen boldogságnak akarnak örülni és milyen erkölccsel akarnak élni azok, akik a keresztyén időket vádolják? 143
XXI. Cicerónak mi volt a véleménye a római köztársaságról? 145
XXII. A római isteneiknek sohasem volt gondjuk arra, hogy a rossz erkölcsök miatt a köztársaság el ne vesszen 150
XXIII. A mulandó dolgok változásai nem a démonok kedvezésétől vagy bosszúállásától, hanem az igaz Isten végzésétől függenek 152
XXIV. Sulla cselekedeteiről, amelyekkel kapcsolatban a démonok azzal dicsekedtek, hogy segítőtársak voltak 155
XXV. A rossz szellemek mennyire a gonoszságra ösztönzik az embereket, akkor midőn a bűn elkövetésére, mintegy az isteni tekintélyüket hozzák fel ürügyül 158
XXVI. A démonok a jó erkölcsre irányuló titkos intéseiről amidőn azoknak a tisztelete közben nyíltan mindenféle rosszaságot tanultak az emberek 160
XXVII. A nyilvános fegyelem milyen felforgatásával rendeztek a rómaiak isteneik kiengesztelésére erkölcstelen játékokat? 162
XXVIII. A keresztyén vallás hasznos voltáról 163
XXIX. A rómaiakhoz intézett felszólítás az istenek tiszteletének elhagyásával kapcsolatban 164

HARMADIK KÖNYV.
I. Azokról a kellemetlenségekről, amelyektől csak a gonoszok félnek és amelyek miatt mindég szenvedett a világ, amikor isteneket imádott 169
II. Vájjon a rómaiak és a görögök által egyformán tisztelt isteneknek volt-e okuk arra, hagy Iliumot megsemmisíteni hagyják? 170
III. Az isteneket nem ingerelte haragra Páris házasságtörése, mivel azt beszélik, hogy közöttük is gyakori volt 172
IV. Varró véleményéről, akik hasznosnak mondotta azt, hogy az emberek az istenek leszármazottjainak hazudják magukat 173
V. Nem helyes dolog, hogy az istenek megbüntették Páris házasságtörését, mert hiszen Romulus anyján sem állottak bosszút
VI. Romulus testvérgyilkosságáról, amelyet az istenek nem büntettek meg 5
VII. Hiúimnak Marius hadvezére, Fimbria által történt elpusztításáról 177
VIII. Vájjon Rómát az iliumi istenekre kellett-e bízni? 178
IX. Vájjon hihető-e az, hogy a Nuima király alaitti békét ezek az istenek nyujtoitták? 179
X. Vájjon kívánatos dolog-e, hogy a római birodalmat olyan nagy dühöngő háborúkkal gyarapították, holott a Numa alatt folytatott törekvéssel nyugodt és biztonságban lehetett volna? 180
XI. A cumaei Apollo szobráról, akinek sírásáról azt hitték, hogy a görögök vereséglét jelenti, akiknek segíteni nem tudott 182
XII. Milyen sok istent alkottak még a rómaiak azokon kívül, akiknek létszámát Numa állapította meg, de az istenek nagy száma mitsem használt nekik 184
XIII. Milyen joggal és milyen szövetség alapján kötötték meg a rómaiak az első házasságot? 185
XIV. Annak a háborúnak a szörnyűségéről, amelyet a rómaiak az albaiak ellen viseltek és az uralomvágy által nyert győzelemről 188
XV. Milyen volt a római királyok élete és halála? 192
XVI. Az első római consulokról, akik közül az egyik a másikat űzte ki hazájából és az iszonyatos apagyilkosság után az elűző consiuilt a megsértett ellenség megölte 196
XVII. A consuli hatalom megkezdése után milyen bajok zaklatták a római köztársaságot és nem segítettek azon a tiszteletben részesített istenek? 199
XVIII. Milyen nagy vereségek érték a rómaiakat a pún háborúk alatt, amikor hiába könyörögtek az istenek oltalmáért? 205
XIX. A második pún háború vereségeiről, amelyik mindkét félnek az erejét megsemmisítette 208
XX. A saguntombeliek elpusztulásáról, akik bár a rómaiakkal való szövetség miatt haltak meg, de a római istenek mégsem segítették nekik 210
XXI. A római birodalom milyen hálátlan volt megmentőjével, Scipioval szemben s milyen volt Róma erkölcse akkor, midőn Sallustius írása szerint a legjobb volt? 213
XXII. Mithridates rendeletéről, amelyben minden Ázsiában levő római polgár megölését elrendelte 216
XXIII. Azokról a belső bajokról, amelyek a római köztársaságot, gyötörték és az ezt megelőző csodajelekről, ami az összes háziállatok dühöngésében nyilvánult meg 217
XXIV. A Gracchusok lázadásai által támasztott polgárviszályokról 218
XXV. Concordia templomáról, amelyet a szenátus határozatából a lázadások és öldöklések helylén építettek fel 219
XXVI. Azokról a különböző háborúkról, amelyeik Concordia templomának felépítése után következtek be 220
XXVII. Marius- és Sulla-féle polgárháborúról 221
XXVIII. Milyen volt Sulla győzelme, amellyel bosszút állt Marius kegyetlenségén? 225
XXIX. A gótok betörésének az összehasonlítása azokkal a vereségekkel, amelyeket a rómaiak akár a galloktól, akár a polgárháború szerzőitől szenvedtek el 224
XXX. Krisztus születése előtt Végbement rengeteg és súlyos háborúk sorozatáról 225
XXXI. Milyen arcátlanul rójják fel azok a jelenlegi bajokat Krisztusnak, akik/számára megtiltották ezeknek az isteneknek a tiszteletét, holott olyan sok csapás támadt abban az időben is, amikor tisztelték őket 227

NEGYEDIK KÖNYV.
I. Az első kötetben megtárgyalt dolgokról 235
II. A második és harmadik könyv tartalmáról 254
III. Vájjon a nagy birodalomnak háborúk által szerzett gazdagsága adott-e akár bölcsességet, akár boldogságot? 256
IV. Az igazságosság nélküli országok rablóbandákhoz hasonlítanak 258
V. A megszökött gladiátorokról, akiknek a hatalma hasonló volt a királyi méltósághoz 258
VI. Ninus király uralomvágyáról, aki első ízben indított hadat a szomszédok ellen, hogy nagyobb területen uralkodjék 540
VII. Vájjon a földi királyságokat fellendülésük vagy lehanyatlásuk alkalmával az istenek segítsége támogatja vagy pedig elhagyja? 241
VIII. Mely istenek oltalmazásának tulajdonítják a rómaiak birodalmuk növeléslót és megőrzését, amikor néhány istenre alig merték rábízni egyes dolgoknak a védelmét 245
IX. Vájjon a római birodalom kiterjedését és hosszasan való fennállását annak a Juppiternek kell-e tulajdonítani, akit tisztelői a legfőbb istennek tartanak? 245
X. Mi volt a nézetük azoknak, akik különböző isteneket állítottak a világ különböző részeinek élére? 246
XI. Azokról az istenekről, akiket a pogányok tudósai Juppiterrel teljesen azonosnak tartanak 249
XII. Azoknak a felfogásáról, akik Istent a világ lelkének és a világot Isten lelkének hiszik 251
XIII. Azokról, aikik szerint osak az értelmes élőlények részei az Istennek 252
XIV. A birodalmaik kiterjedését helytelenül tulajdonítják Juppiternek, mert ha Victoria istennő csakugyan az, akineik gondolják, akkor egyedül is elegendő erre a munkára. 251
XV. Vájjon méltó-e a jóérzületű emberhez az, hogy egyre szélesebb területen akarnak uralkodni? 253
XVI. Miért akarták Quies istennő templomát a kapukon kívül feliépíteni azok a rómaiak, akik miden dologban és mozdulatban egy-egy istent véltek? 255
XVII. Vájjon istennőnek kell-e Victoriát tartani, ha Juppiter rendelkezik a teljes hatalommal? 256
XVIII. Akik Felicitast és Fortunát istennek tartják, milyen alapon különböztetik meg egymástól? 256
XIX. A nők Fortunájáról 258
XX. Virtus és Fides istennőről, akiket a pogányok templomokkal és áldozatokkal tisztelteik. Közben azonban elmellőzték a többi jó isteneket, akiket hasonlókép tisztelni kellett volna, ha jogosan ruházták fel azokat isteni vonással. 259
XXI. Mivel a rómaiak nem ismerték az egy Istent, legalább Virtussal és Felicitassal kellett volna megelégedniök 261
XXII. Az istenek tisztelésének tudományáról, amellyel kapcsolatban Varró azzal dicsekedett, hogy ezt a rómaiak számára ő állította össze 263
XXIII. Felicitasról, akit a sok istent imádó rómaiak hosszú ideig nem tiszteltek istenként, pedig önmaga egyedül is elég lett volna az összes helyett 264
XXIV. Milyen érvvel védekeznek a pogányok, amikor az istenek színe alatt magukat az isteni ajándékokat tisztelik? 267
XXV. Csak az egy Istent kell tisztelni, aki bár név szerint ismeretlen, de mégis nyilvánvalóan Ö adja a boldogságot. 268
XXVI. Azokról a színjátékokról, amelyeket maguk az istenek követelnek meg, hogy híveik ezek által tiszteljék őket. 269
XXVII. Az istenek három csoportjáról, akikről Scaevola főpap beszél 271
XXVIII. Vájjon az istenek tisztelete használt-e a rómaiaknak birodalmuk oltalmazása és gyarapítása szempontjából? 273
XXIX. Arról a hazug jóslatról, amelyet a római birodalom erejét és szilárdságát föltáró jóslatnak tekintettek 274
XXX. Hogyan vélekednek a pogány istenekről tisztelőik saját bevallásuk szerint 276
XXXI. A nép hitét megvető Varro véleményéről. Bár az igaz Isten ismeretére el nem jutott, de mégis azt vallotta, hogy csak egy Istent kell imádni 278
XXXII Milyen haszon miatt akarták a pogány vezetők a nekik meghódolt népeknél meghagyni a hamis vallásokat? 280
XXXIII. Az igaz Isten végzése és hatalma határozza meg az összes királyok és a birodalmak idejét 281
XXXIV. A Zsidók országáról, amelyet az egy igaz Isten alapított és őrzött meg mindaddig, míg megmaradtak az igaz vallásban 281

ÖTÖDIK KÖNYV.
Előszó 287
I. A római birodalom és a többi országok helyzete nem a véletlentől és nem a csillagok állásától függ288
II. Az ikrek hasonló és különböző egészségi állapotáról 289
III. Arról az érvről, amit Nigidius, a csillagász az ikrek kérdésében a fazekas korongjával kapcsolatban hozott elő 291
IV. Ézsauiról és Jákóbról, az erkölcsben és cselekedetben egymástól különböző ikrekről 292
V. Miként lehet bebizonyítani, hogy á csillagászok alaptalan tudománnyal foglalkoznak? 292
VI. A különböző nemű ikrekről 295
VII. A házassági, ültetési vagy vetési nap kiválasztásáról 297
VIII. Azokról, akik nem a csillagok állását, hanem az Isten akaratától függő okozati összefüggést nevezik fatumnak 299
IX. Isten előretudásáról és az ember szabadakaratáról 300
X. Vájjon az emberi akarat alá van-e vetve valami kényszernek? 307
XI. Isten általános gondviseléséről, amelynek a törvényei mindenekre kiterjednek 309
XII. A régi rómaiak milyen erkölccsel érdemelték ki, hogy az igaz Isten birodalmukat megnövelte, holott nem tisztelték Öt? 310
XIII. A dicsőséigvágyról, ami bűn ugyan, de mégis erénynek tartják, mivel ezáltal még nagyobb bűnöket akadályoznak meg 316
XIV. Az emberdicsőítési vágy kiirtásáról. Az igazak minden dicsősége ugyanis az Istenben van 318
XV. Azokról a mulandó jutalmakról, amelyeket Isten a rómaiak jó erkölcséért adott 319
XVI. Az örök város szent polgárainak a jutalmáról, akik számára a rómaiak példás erénye hasznot jelentett 320
XVII. Milyen sikerrel harcoltak a rómaiak és milyen eredménynyel járt ez a legyőzöttekre nézve? 321
XVIII. Milyen nagyon kell tartózkodniok a keresztyéneknek a dicsekvéstől, hogyha az örök haza iránti szeretetből tesznek valamit, mivel a rómaiak nagy dolgokat vittek végliez emberi dicsőségért és a földi birodalomért 323
XIX. Mi a különbség a dicsőségvágy és az uralomvágy között? 329
XX. Éppen olyan gyalázatos dolog, ha az értény az emberi dicsőséget, mintha a test gyönyöreit szolgálja 332
XXI. A római birodalmat az igaz Isten hozta létre, akitől minden hatalom származik és akinek a giondviselése kormányozza ezt a világot 334
XXII. A háborúk időtartama és kimenetele is Isten végzésétől függ 335
XXIII. Arról a háborúról, amelyben a démonokat tisztelő gót királyt, Radagiaisust hatalmas seregével együtt egy nap alatt legyőzték 337
XXIV. Miben áll a keresztyén uralkodó igazi boldogsága? 339
XXV. Azokról a sikerekről, amelyeket Isten adott a keresztyén Constantin császárnak 340
XXVI. Theodosius császár hitéről és kegyességéről 341
Hely- és névmutató 345
Bibliai helyek 352 Vissza