Kossuth Lajosnak, Magyarország kormányzó–elnökének autográf levele, Görgei Artúr honvédtábornokhoz, a honvédség fővezéréhez (1849. jún. 26. )(A tételről írt tanulmány a leírásban olvasható.)
Papír
, 1 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 21 cm x 16 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-03-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Kossuth Lajosnak, Magyarország kormányzó–elnökének autográf levele, Görgei Artúr honvédtábornokhoz, a honvédség fővezéréhez (1849. jún. 26. ), 1 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Kossuth Lajosnak, Magyarország kormányzó–elnökének autográf levele, Görgei Artúr honvédtábornokhoz, a honvédség fővezéréhez (1849. jún. 26. )
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc – ma már tudjuk – vége felé (a világosi fegyverletétel előtt kevesebb, mint két hónappal) a magyar politika és hadügy még bízott a sikerben, csapataik hadban álltak az orosz és az osztrák seregek ellen. De nem állt jól a helyzet: június közepére az orosz csapatok elérték Kassát, és megkezdték a felvidéki bányavárosok megszállását, és a válaszreakció sem volt sikeres: Görgei ellentámadási kísérlete a Vág folyó mentén kudarcba fulladt.
Ezért 1849. június 24-én és 26-án minisztertanácsot hívtak össze a fővárosban, és a haditervről tárgyaltak. Az utóbbi, június 26-i tanács döntött a követendő haditervről: a fősereget Komárom körül, a többi magyar erőt pedig a Tisza mentén vonják össze.
Ezen a napon írta Kossuth a az alábbi levelet Görgeinek:
Kedves Barátom!
A puskapor – a puskapor! gondjaink egyik legnagyobbika, annyival inkább, mert az Eperjesi, Besztercebányai és Kassai puskapor malmokat már elvesztettük. –
Seregünk már Miskolcon van. Jakovich hozza személyesen a depescheket – az oroszt 64 000 nek mondja.
A puskapor engem nagyon aggasztván, utánna jártam, mi történik a Budai puskapor gyárban, s megtudám hogy a második malom melly rosz bár, de egy pár napi munkával dolgozható állapotba tétethetnék, megakasztatván [?], mert az Inspectoratusba változás történt, Rapaics tétetvén Wagner helyébe – Nem tudok semmit a dologról, de bátorkodom Téged figyelmeztetni, hogy minden változás most még azon esetre is káros késedelmet okozand, ha javítást eszközölne. – Ajánlom az ügyet figyelmedbe, s kérlek a puskaporos malmok szaporítására fő figyelmet méltóztassál rendelni
Ezekben a napokban Kossuth – jelen darabbal együtt – nyolc levelet írt a tábornoknak. Mind saját kezű autográfja, és az első kivételével tegező formában íródtak. Pár nappal később azonban – stratégiai nézeteltérések miatt – teljesen elhidegültek egymástól. (A kötelező kapcsolat megmaradt, de legközelebb már csak augusztus 10-én váltottak „baráti” levelet – amikor gyakorlatilag már mindennek vége volt.)
A levélben Kossuth három személyt említ még: Jakovics József Sáros megyei segédkormánybiztost, Gustav Waagner őrnagyot, és Rapaich Dániel honvéd alezredest, akit a levél után két nappal, június 28-án léptettek elő ezredessé, s nevezték ki éppen a levélben tematizált lőporgyártás országos főfelügyelőjévé. Kossuth mindhármuk nevét a hivataloshoz viszonyítva pontatlanul írja, de a nevek írásmódja meglehetősen változó volt akkoriban.
A levél nem szerepel a kormányzó és a tábornok kiadott levelezésében (Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 2001, Osiris), mert a könyv összeállításakor még magántulajdonban volt. A kötet szerkesztője, a korszak szakértője, Hermann Róbert azonban ismeri a tételt, az annotáció adatai is részben tőle származnak.
A Kossuth piros viaszpecsétjével lezárt – és saját kezű címzésével ellátott – becses kézirat sorsa jól nyomon követhető: a huszadik század első felében Ernst Lajos gyűjteményébe került (erről tanúskodik Ernst gyűjteményi bélyegzője), onnan Vasberényi Géza gyűjtőhöz került. (Az ő sk. feliratozott gyűjteményi tasakja szintén a tételhez tartozik.) Vasberényi gyűjteményéből aztán tovább vándorolt, és húsz évvel, 2006. november 17-én ezelőtt aukción bukkant föl (Közp 100/28.), azóta legutóbbi tulajdonosa őrizte.
Gyűjteményes borítékban, fellelt állapotban megőrzött autográf levél, hátoldalán viasz pecséttel, gyűjtői példány.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc – ma már tudjuk – vége felé (a világosi fegyverletétel előtt kevesebb, mint két hónappal) a magyar politika és hadügy még bízott a sikerben, csapataik hadban álltak az orosz és az osztrák seregek ellen. De nem állt jól a helyzet: június közepére az orosz csapatok elérték Kassát, és megkezdték a felvidéki bányavárosok megszállását, és a válaszreakció sem volt sikeres: Görgei ellentámadási kísérlete a Vág folyó mentén kudarcba fulladt.
Ezért 1849. június 24-én és 26-án minisztertanácsot hívtak össze a fővárosban, és a haditervről tárgyaltak. Az utóbbi, június 26-i tanács döntött a követendő haditervről: a fősereget Komárom körül, a többi magyar erőt pedig a Tisza mentén vonják össze.
Ezen a napon írta Kossuth a az alábbi levelet Görgeinek:
Kedves Barátom!
A puskapor – a puskapor! gondjaink egyik legnagyobbika, annyival inkább, mert az Eperjesi, Besztercebányai és Kassai puskapor malmokat már elvesztettük. –
Seregünk már Miskolcon van. Jakovich hozza személyesen a depescheket – az oroszt 64 000 nek mondja.
A puskapor engem nagyon aggasztván, utánna jártam, mi történik a Budai puskapor gyárban, s megtudám hogy a második malom melly rosz bár, de egy pár napi munkával dolgozható állapotba tétethetnék, megakasztatván [?], mert az Inspectoratusba változás történt, Rapaics tétetvén Wagner helyébe – Nem tudok semmit a dologról, de bátorkodom Téged figyelmeztetni, hogy minden változás most még azon esetre is káros késedelmet okozand, ha javítást eszközölne. – Ajánlom az ügyet figyelmedbe, s kérlek a puskaporos malmok szaporítására fő figyelmet méltóztassál rendelni
híved
Kossuth
26/VI 49
Ezekben a napokban Kossuth – jelen darabbal együtt – nyolc levelet írt a tábornoknak. Mind saját kezű autográfja, és az első kivételével tegező formában íródtak. Pár nappal később azonban – stratégiai nézeteltérések miatt – teljesen elhidegültek egymástól. (A kötelező kapcsolat megmaradt, de legközelebb már csak augusztus 10-én váltottak „baráti” levelet – amikor gyakorlatilag már mindennek vége volt.)
A levélben Kossuth három személyt említ még: Jakovics József Sáros megyei segédkormánybiztost, Gustav Waagner őrnagyot, és Rapaich Dániel honvéd alezredest, akit a levél után két nappal, június 28-án léptettek elő ezredessé, s nevezték ki éppen a levélben tematizált lőporgyártás országos főfelügyelőjévé. Kossuth mindhármuk nevét a hivataloshoz viszonyítva pontatlanul írja, de a nevek írásmódja meglehetősen változó volt akkoriban.
A levél nem szerepel a kormányzó és a tábornok kiadott levelezésében (Kossuth Lajos és Görgei Artúr levelezése, 1848-1849. Szerk.: Hermann Róbert. Bp., 2001, Osiris), mert a könyv összeállításakor még magántulajdonban volt. A kötet szerkesztője, a korszak szakértője, Hermann Róbert azonban ismeri a tételt, az annotáció adatai is részben tőle származnak.
A Kossuth piros viaszpecsétjével lezárt – és saját kezű címzésével ellátott – becses kézirat sorsa jól nyomon követhető: a huszadik század első felében Ernst Lajos gyűjteményébe került (erről tanúskodik Ernst gyűjteményi bélyegzője), onnan Vasberényi Géza gyűjtőhöz került. (Az ő sk. feliratozott gyűjteményi tasakja szintén a tételhez tartozik.) Vasberényi gyűjteményéből aztán tovább vándorolt, és húsz évvel, 2006. november 17-én ezelőtt aukción bukkant föl (Közp 100/28.), azóta legutóbbi tulajdonosa őrizte.
Gyűjteményes borítékban, fellelt állapotban megőrzött autográf levél, hátoldalán viasz pecséttel, gyűjtői példány.
Tétel sorszám:
190
Kikiáltási ár:
500.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
4.100.000 Ft
Licitek száma: 38
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |