Deák Ferenc, nemeskéri Kiss Pálné Tagyosi Csapó Idának címzett autográf magánlevele (Pest, 1855 decz 18.) (A tételről írt tanulmány a leírásban olvasható.)
Papír
, 3 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 23 cm x 16 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-03-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Deák Ferenc, nemeskéri Kiss Pálné Tagyosi Csapó Idának címzett autográf magánlevele (Pest, 1855 decz 18.) (Pest, 1855 decz 18.), 3 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Deák Ferenc, nemeskéri Kiss Pálné Tagyosi Csapó Idának címzett autográf magánlevele (Pest, 1855 decz 18.)
Deák Ferenc 1824 végén vagy 1825 elején ismerte meg Vörösmarty Mihályt; ekkor látogatta meg először a Szózat költőjét, és ettől kezdve harminc éven át barátok voltak.
Amikor pedig 1855. november 19-én Vörösmarty Mihály meghalt, özvegyet és három gyermeket hagyott hátra. Az ő megsegítésükre nemzeti összefogás indult, ami persze nem „csak” szociális segély volt, de az osztrák önkényuralom elleni burkolt tiltakozás is. A magyar nemesség, értelmiség egységbe kovácsolódott az ügy érdekében, és ebben legnagyobb része éppen Deák Ferencnek volt: Vörösmarty a halálos ágyán őt kérte fel gyermekei támogatására. Nem sokkal később Deák hivatalosan is segédgyámja lett a gyerekeknek, és hatalmas „magánakcióba” kezdett: „Egy hónap alatt mintegy 800 levelet írt vagy diktált és küldött szét magánúton. Egy hatalmas országos hálózatot alakított ki, melynek ő volt a központja. […] Minden jelentős személyiséget megkeresett levelével, és figyelt arra is, hogy az óhatatlan azonosságok mellett, mindegyik levél legalább egy kicsit személyre szóló legyen. Volt, akit csak adakozásra szólított, volt akitől a helyi pénzgyűjtésben való segítséget is kért.” (Hernády Zsolt: „Akkor megtudom azon nagy titkot, melyet levélben közölni nem lehet”. Deák Ferenc levelei a Batthyány családnak (1845–1865). Századok, 2010. 3. sz. 617–637.)
Deák ennek az akciónak részeként írt levelet Kiss Pálné Csapó Idának is. A levél – betűhív olvasatban – így szól:
Lángszellemü költőnk Vörösmarty Mihály sírba szállt, s özvegyét és három kis kori gyermekét vagyontalan állapotban hagyta. A lelkes jeles férfiu, ki fénye volt irodalmunknak, dicsősége nemzetünknek, nem vala képes vagyont is szerezni, mert egyedül honának szentelte életét. Kivivta nevének a halhatatlanságot, s ez az egyetlen egy örökség, mit gyermekeinek hagyhatott.
De nem lesz meddő ezen szép örökség az atyátlan árvákra nézve. Biztos tőke az, mely a nemzetnél van letéve, s a nemzet le fogja róni a hála szent tartozását, melylyel az árváknak adós, atyjuknak halhatatlan érdemeiért. - Pirulni kellene a magyarnak az egész művelt világ előtt, félhetne ön keblének szigoru vádjától, s a jövő korszak kárhoztató megrovását, retteghetné, ha képes volna megfelejtkezni azon férfiunak árvájiról, ki a hon magasabb szellemi műveltségének oly hatalmas előmozditója volt.
Lelkes hölgyek kebelében minden nemes érzés tisztább és magasztosabb. Kegyelet, és hála, s a szelíd szánalom a női kebelnek legszebb gyöngyei. E három szent érzelemre hivatkozva járulok én, mint boldogult barátom elhagyott árvájinak gyámja, honunk lelkes hölgyeinek dicső koszorújában Méltóságodhoz is, részvétet,vigasztalást, segélyezést kérve, és reménylve. Segítse Méltóságod nagylelkű adakozásával a szegény árvák sorsát, neveltetését biztosítani, letörleni könyűiket, s ily módon leróni a nemzet hála tartozását. Vegye Méltóságod pártfogásába e szent ügyet másoknál is; kikre Méltóságod hathatós ajánlata bizonyosan sükert igérő hatással leend.
A segélyezéseket én veendem át (: az Angol királyné czímű szállodában :) s az átvett öszvegről megnyugtatást adandok.
Fogadja Méltóságod buzgó kérésem ismétlése mellett mély tiszteletemet, melylyel kegyeibe ajánlott, vagyok
Bár a címzettet magából a levélből nem lehetett volna azonosítani, a kutatásnak „szerencséje” volt: a levél szövegét ugyanis – kisebb nagyobb pontatlanságokkal ugyan – 1903-ban közölték a Tolnavármegye című lapban. A közreadó a címzett unokaöccse volt, Tagyosi Csapó Vilmos (1840–1933), aki később sajtó alá rendezte nagynénje naplóját is (Tagyosi Csapó Ida férjezett nemeskéri Kiss Pálné naplójából. Szerk.: Csapó Vilmos. Bp., 1904) – és bár a „kézirat gyanánt” közzétett szöveg felvet textológiai kérdéseket (erről lásd: Gaál I. m.), mégis fontos forrás. A Deák Ferenc-levelet közreadó cikk (Csapó Vilmos: Deák Ferencről. Tolnavármegye, 1903. okt. 11. 1–4.) szerzője meglehetősen történelmi környezetben nőtt fel: édesapja, Csapó Vilmos (1798–1879) honvéd ezredes volt a szabadságharcban, s így a családban többször megfordultak a nagy történelmi alakok – így Deák Ferenc is.
A címzett, Tagyosi Csapó Ida (1807–1856), maga is jegyzett személy a magyar történelemben. Széchenyi István így írt róla: „Szép lelke forrón lángol mindaz iránt, mi honunk felvirágzását érdekli.” (Idézi: Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807–1856), egy reformkori nő portréja. In: A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. Szerk.: Gaál Zsuzsanna – K. Németh András. Szekszárd, 2015. Wosinsky Mór Megyei Múzeum. 313–349.) Életét és a reformkorban betöltött szerepét a kutatásoknak köszönhetően jól ismerjük. A nemesi származású Csapó Ida, akinek apja reformer volt, férje viszont konzervatív, „művelt asszonynak számított a korban. Öt nyelven beszélt, jártas volt a zenében, bizonyos mértékig az irodalomban, és az átlagot messze meghaladóan tájékozott volt a közélet dolgaiban. Ez nyilvánvalóan összefüggött apja és férje közéleti szerepvállalásával.” (Gaál: I. m.) Legjobb barátnője pl. az első magyar gyermekirodalmi könyvet jegyző Bezerédj Amália volt. A házaspárnak azonban nem született gyermeke, ezért Csapó Ida végrendeletében „több tízezer forint értékű felajánlást tett: kápolna- és iskolaépítésre, fenntartásra, szegény rokonnak életjáradékra, a Tudományos Akadémiának, a Magyar Színháznak, a szekszárdi kórháznak, és még folytathatnánk a sort.” (Gaál: I. m.)
Nyilvánvalóan Deák sorai célt értek, s a „Méltóságos asszony” adakozott Vörösmarty árvái számára is.
Az 1903-ban közreadott levél közlése óta ismeretlen helyen lappangott – 1933-ig valószínűleg Csapó Vilmos tulajdonában volt, később az ő leszármazottai örökölhették –, most előkerült. Árverésen korábban nem futott.
Hiánytalan állapotban megőrzött, szép tiszta gyűjtői példány.
Deák Ferenc 1824 végén vagy 1825 elején ismerte meg Vörösmarty Mihályt; ekkor látogatta meg először a Szózat költőjét, és ettől kezdve harminc éven át barátok voltak.
Amikor pedig 1855. november 19-én Vörösmarty Mihály meghalt, özvegyet és három gyermeket hagyott hátra. Az ő megsegítésükre nemzeti összefogás indult, ami persze nem „csak” szociális segély volt, de az osztrák önkényuralom elleni burkolt tiltakozás is. A magyar nemesség, értelmiség egységbe kovácsolódott az ügy érdekében, és ebben legnagyobb része éppen Deák Ferencnek volt: Vörösmarty a halálos ágyán őt kérte fel gyermekei támogatására. Nem sokkal később Deák hivatalosan is segédgyámja lett a gyerekeknek, és hatalmas „magánakcióba” kezdett: „Egy hónap alatt mintegy 800 levelet írt vagy diktált és küldött szét magánúton. Egy hatalmas országos hálózatot alakított ki, melynek ő volt a központja. […] Minden jelentős személyiséget megkeresett levelével, és figyelt arra is, hogy az óhatatlan azonosságok mellett, mindegyik levél legalább egy kicsit személyre szóló legyen. Volt, akit csak adakozásra szólított, volt akitől a helyi pénzgyűjtésben való segítséget is kért.” (Hernády Zsolt: „Akkor megtudom azon nagy titkot, melyet levélben közölni nem lehet”. Deák Ferenc levelei a Batthyány családnak (1845–1865). Századok, 2010. 3. sz. 617–637.)
Deák ennek az akciónak részeként írt levelet Kiss Pálné Csapó Idának is. A levél – betűhív olvasatban – így szól:
Pest,1855 decz 18.
Mélyen tisztelt Méltóságos Asszony!
Lángszellemü költőnk Vörösmarty Mihály sírba szállt, s özvegyét és három kis kori gyermekét vagyontalan állapotban hagyta. A lelkes jeles férfiu, ki fénye volt irodalmunknak, dicsősége nemzetünknek, nem vala képes vagyont is szerezni, mert egyedül honának szentelte életét. Kivivta nevének a halhatatlanságot, s ez az egyetlen egy örökség, mit gyermekeinek hagyhatott.
De nem lesz meddő ezen szép örökség az atyátlan árvákra nézve. Biztos tőke az, mely a nemzetnél van letéve, s a nemzet le fogja róni a hála szent tartozását, melylyel az árváknak adós, atyjuknak halhatatlan érdemeiért. - Pirulni kellene a magyarnak az egész művelt világ előtt, félhetne ön keblének szigoru vádjától, s a jövő korszak kárhoztató megrovását, retteghetné, ha képes volna megfelejtkezni azon férfiunak árvájiról, ki a hon magasabb szellemi műveltségének oly hatalmas előmozditója volt.
Lelkes hölgyek kebelében minden nemes érzés tisztább és magasztosabb. Kegyelet, és hála, s a szelíd szánalom a női kebelnek legszebb gyöngyei. E három szent érzelemre hivatkozva járulok én, mint boldogult barátom elhagyott árvájinak gyámja, honunk lelkes hölgyeinek dicső koszorújában Méltóságodhoz is, részvétet,vigasztalást, segélyezést kérve, és reménylve. Segítse Méltóságod nagylelkű adakozásával a szegény árvák sorsát, neveltetését biztosítani, letörleni könyűiket, s ily módon leróni a nemzet hála tartozását. Vegye Méltóságod pártfogásába e szent ügyet másoknál is; kikre Méltóságod hathatós ajánlata bizonyosan sükert igérő hatással leend.
A segélyezéseket én veendem át (: az Angol királyné czímű szállodában :) s az átvett öszvegről megnyugtatást adandok.
Fogadja Méltóságod buzgó kérésem ismétlése mellett mély tiszteletemet, melylyel kegyeibe ajánlott, vagyok
Méltóságodnak
alázatos szolgája
Deák Ferencz
Bár a címzettet magából a levélből nem lehetett volna azonosítani, a kutatásnak „szerencséje” volt: a levél szövegét ugyanis – kisebb nagyobb pontatlanságokkal ugyan – 1903-ban közölték a Tolnavármegye című lapban. A közreadó a címzett unokaöccse volt, Tagyosi Csapó Vilmos (1840–1933), aki később sajtó alá rendezte nagynénje naplóját is (Tagyosi Csapó Ida férjezett nemeskéri Kiss Pálné naplójából. Szerk.: Csapó Vilmos. Bp., 1904) – és bár a „kézirat gyanánt” közzétett szöveg felvet textológiai kérdéseket (erről lásd: Gaál I. m.), mégis fontos forrás. A Deák Ferenc-levelet közreadó cikk (Csapó Vilmos: Deák Ferencről. Tolnavármegye, 1903. okt. 11. 1–4.) szerzője meglehetősen történelmi környezetben nőtt fel: édesapja, Csapó Vilmos (1798–1879) honvéd ezredes volt a szabadságharcban, s így a családban többször megfordultak a nagy történelmi alakok – így Deák Ferenc is.
A címzett, Tagyosi Csapó Ida (1807–1856), maga is jegyzett személy a magyar történelemben. Széchenyi István így írt róla: „Szép lelke forrón lángol mindaz iránt, mi honunk felvirágzását érdekli.” (Idézi: Gaál Zsuzsanna: Tagyosi Csapó Ida (1807–1856), egy reformkori nő portréja. In: A Wosinszky Mór Múzeum évkönyve 37. Szerk.: Gaál Zsuzsanna – K. Németh András. Szekszárd, 2015. Wosinsky Mór Megyei Múzeum. 313–349.) Életét és a reformkorban betöltött szerepét a kutatásoknak köszönhetően jól ismerjük. A nemesi származású Csapó Ida, akinek apja reformer volt, férje viszont konzervatív, „művelt asszonynak számított a korban. Öt nyelven beszélt, jártas volt a zenében, bizonyos mértékig az irodalomban, és az átlagot messze meghaladóan tájékozott volt a közélet dolgaiban. Ez nyilvánvalóan összefüggött apja és férje közéleti szerepvállalásával.” (Gaál: I. m.) Legjobb barátnője pl. az első magyar gyermekirodalmi könyvet jegyző Bezerédj Amália volt. A házaspárnak azonban nem született gyermeke, ezért Csapó Ida végrendeletében „több tízezer forint értékű felajánlást tett: kápolna- és iskolaépítésre, fenntartásra, szegény rokonnak életjáradékra, a Tudományos Akadémiának, a Magyar Színháznak, a szekszárdi kórháznak, és még folytathatnánk a sort.” (Gaál: I. m.)
Nyilvánvalóan Deák sorai célt értek, s a „Méltóságos asszony” adakozott Vörösmarty árvái számára is.
Az 1903-ban közreadott levél közlése óta ismeretlen helyen lappangott – 1933-ig valószínűleg Csapó Vilmos tulajdonában volt, később az ő leszármazottai örökölhették –, most előkerült. Árverésen korábban nem futott.
Hiánytalan állapotban megőrzött, szép tiszta gyűjtői példány.
Tétel sorszám:
072
Kikiáltási ár:
200.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
502.000 Ft
Licitek száma: 33
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |