Székely László: Jób könyve (Katona Jenő politikus, újságírónak dedikált példány)
Székely László költői fordításában
Fordító
Székely László
Szent István Társulat
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 119 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
20 cm x 12 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2026-05-17 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1942], Szent István-Társulat, 119 p. + [1] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Fordító által dedikált példány. Első kiadás. Jób könyve. Székely László költői fordításában.
A címlapon a fordító, Székely László tollal írt, névre szóló dedikációja olvasható: "Katona Jenőnek mély tisztelettel: Kőszeg 1942. III. 1. "
A dedikáció címzettje, Katona Jenő (1905–1978) író, újságíró és politikus, aki a Magyarság, illetve több katolikus és politikai lap munkatársa és szerkesztője volt. 1938-1944 között a Magyar Nemzet vezető publicistájaként, majd 1945-1953 között országgyűlési képviselőként, valamint 1949-1953 között az Elnöki Tanács tagjaként működött. Munkásságát 1947-ben a Magyar Szabadság Érdemrenddel ismerték el.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány feliratos címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, hiánytalan állapotban.
A fordító, Dr. Székely László (1894–1991) költő, író, helytörténész, apát-plébános. Szombathelyen teológiát tanított, majd Kőszegen lett apát-plébános. Később Győrvár és Gasztony plébánosaként működött. Papi hivatása mellett költői, történetírói és tudományos tevékenységet is folytatott. Székely a két világháború közötti Magyarország katolikus szépirodalmának egyik legkifinomultabb ízléssel bíró költője volt.
Előszó
Részlet a könyvből:
JÓB.
A pátriárkák korában élt, mintegy négyezer évvel ezelőtt.
Akkor még nem volt kereszténység, sem zsidóság, nem volt újszövetség, sem ószövetség. A népek az...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
JÓB.
A pátriárkák korában élt, mintegy négyezer évvel ezelőtt.
Akkor még nem volt kereszténység, sem zsidóság, nem volt újszövetség, sem ószövetség. A népek az őskinyilatkoztatás félig-meddig eltékozolt foszlányaiból éltek, s ha el nem tévedtek eszük őstermészetétől, annak gyér fényénél kutatták az örök titkokat. Volt regékkel kevert, de dús természetszemléletük, voltak szilárd vallási meggyőződéseik.
Ott a szír-arab puszták nyugati határán, ahol évezredek múlva Mohamed legeltette a kecskéit, már Jób - Ijjób - korában is élénken és mélyen élt az egy igaz Isten hite. Nem is csoda. Megihlette a lelkeket az oázisok ezer sudár pálmája, a folyóktól öntözött zöld völgyek nyájakat nevelő pázsitja. A végtelen tiszta megsejtésére hangolta az itt tenyésző szép emberpéldányt a vad homoktenger, amely körülvett minden életet és a sötétkék ég, mely felhőtlenül domborodott a teres sivatagok fölött. Jób látott járhatatlan sziklás hegyeket, balzsammal és tömjénes bozótokkal illatozó ligeteket, járt roppant építményű világvárosokban, résztvett oroszlánvadászatokon, tevéi hátán eljutott idegen országokba is, mélyen éltek lelkében az ősök mondái, szentenciái, tudott s szeretett imádkozni, s ha fehér burnuszba öltözött, barna bőrű, okos arcú barátai megjöttek, szívesen bölcselkedett velük azokról a kérdésekről, amelyek a gondolkodó embereknek sohasem hagytak nyugtot. (Carlyle.)
Vissza