Klapka, Georg: Aus meinen Erinnerungen (Klapka György által írt levélmelléklettel ellátott példány)(A tételről írt tanulmány a leírásban olvasható.)
Emlékeimből
Verlags-Magazin (J. Schabelitz)-Singer & Wolfner's Buchhandlung
(Zürich-Budapest-Bécs)
,
Korabeli félvászon kötés , 474 oldal
Korabeli félvászon kötés , 474 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Német |
| Méret: | 22 cm x 15 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-03-22 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Zürich-Budapest-Bécs, 1887, Verlags-Magazin (J. Schabelitz)-Singer & Wolfner's Buchhandlung, [1] t. +XII p. +474 p. ; + mell.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Klapka György autográf levelével ellátott példány.
Aus meinen Erinnerungen. Von Georg Klapka. / Emlékeimből. Írta: Klapka György.
Klapka György (1820–1892) honvédtábornok, politikus, vezérkari főnök, majd hadügyminiszter stb. neve mindenkinek elsősorban a komáromi vár védőjeként lehet ismerős: Klapka az 1849. augusztusi világosi fegyverletétel után visszahúzódott a komáromi várba, és októberig védte azt, hogy a magyar katonák számára előnyösebb feltételeket érjen el a kapitulálásnál. Sikerrel járt: a megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt kaptak. Viszont ezután Klapkának külföldre kellett emigrálnia, s csak közel két évtizeddel később, a kiegyezés megkötése után, 1867-ben térhetett vissza.
A katona az emigrációban író lett, egészen pontosan leginkább emlékíró: több kötete is megjelent angol és német nyelven. Az eredetileg 1886-ban megjelent Emlékeimből új kiadásakor (1986) írták, hogy Klapka „három alkalommal írta meg emlékeit a szabadságharcról. Az első változat taktikai megfontolások nélkül, a még friss élményekből született; 1850-ben jelent meg angolul, Londonban. Hamarosan, 1851-ben, Lipcsében látott napvilágot a második könyv: Klapka ebben engedményeket tett az emigráció szabadságharc-szemléletének, mely nem tartotta időszerűnek az események őszinte elemzését. […] A legteljesebb memoárváltozat, az Emlékeimből […] 1886-ban jelent meg a Franklin Társulat gondozásában. Klapka származásának, gyermekkorának rövid leírása után életének két korszakát örökíti meg részletesebben: a szabadságharc alatti tevékenységét - kitekintve természetesen az általános hadi helyzetre - és emigrációs éveit.” (Klapka György: Emlékeimből. Szerk.: Katona Tamás; Bp., 1986. Szépirodalmi, fülszöveg.) Szükség is volt az új, történész által gondozott kiadásra, mert a szöveg – ahogy azt már Hermann Róbert írja – „régi is, új is. Régi, […] mert első kiadása éppen 1886-ban jelent meg. S új, mert a benne található eredeti okmányok majd mindegyike most jelenik meg először „in extenso" (teljes terjedelmében), mert az agg szabadsághős nemcsak emlékezetén és korábbi emlékiratainak szövegén igazított, ha saját szerepének tisztázása úgy kívánta, hanem a közölt eredeti iratok szövegét is átírta vagy kihagyásokkal közölte.” (Hermann Róbert: Klapka György: Emlékeimből. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Hadtörténelmi Közlemények, 1987. 1. sz. 77–82.)
Megjelenésekor a kritika úgy szólt róla, hogy: „Egy igen érdekes művet gazdagítá a magyar irodalmat legújabban Klapkatábornok. Oly érdekes, hogy le nem teszi az ember, míg egyfolytában végig nem olvasta. Becses forrásmű ez, melyért az újabbkori magyar történelem buvárlói csak köszönettel tartozhatnak szerzőjének.” (T. I.: Emlékeimből. Budapesti Szemle, 1886. 45. kötet. 109-111. sz. 199–212.) Ennek a kötetnek a német fordítása egy évvel később jelent meg (Georg Klapka: Aus meinen Erinnerungen), és ennek a német fordításnak egy példánya a mostani tétel.
A példány könyvészeti szakszóval: grangerizált, azaz kéziratokkal „dúsított”. Nem dedikált ugyan, de éppen a grangerizálás miatt mégis tartalmaz szerzői kézjegyet, azaz Klapka György kézírását. Egy levelet, amely így szól:
Geehrter Freund,
Ich habe mir in meinem letzten Zuschrift eine Anfrage an Sie zu richten, auf die ich noch nicht zu antworten bitte. Sie haben sich übernommen und weil ich seit meiner Reise nach Halle oft an ein Detail meiner Familie zu denken. Meinem Töchterchen geht es besser und am 18. v. werden wir sie nach Frankreich zurückführen.
Meine Bitte und meine Rücksicht für morgen ist denn wieder ein vielleicht auf einige Zeit auf’s Land gehen, wo ich in Ruhe den großen Band meiner Memoiren schreiben möchte. Die Herren Ärzte haben mir freundschaftlichst zugesichert, dass ich schonen lassen, für die ich selbst meinen innigsten Dank aussprechen bitte.
Die letzten Prinzipien beruhigen an der Luft, setzen mich auf so gemüthliche aber wirksame Weise. Nur ich es doch nicht ganz, sondern in Bestreben alles Gute ihnen fortgang nehmen. Man hört oft Klage auf alles gesetzte zu sein.
Meinen herzlichsten Gruß bitte Gemahlin und mit den freundlichsten Grüßen
Azaz magyarul:
Kedves Barátom!
Utolsó levelemben bátorkodtam egy kérdést intézni Önhöz, amelyre még nem kérem a válaszát. Kissé túlvállalta magát, és mióta Halléban jártam, gyakran gondolok egy családi részletre. A kislányom jobban van, és 18-án visszavisszük Franciaországba.
Kérésem és tekintettel a holnapra az, hogy talán ismét egy időre vidékre vonuljak, ahol nyugalomban szeretném megírni emlékirataim nagy kötetét. Az urak, az orvosok, a legbarátságosabban biztosítottak arról, hogy kíméljem magam, amiért ezúton is őszinte köszönetemet fejezem ki.
A levegőn töltött idő megnyugtat, kellemes, de hatásos módon hat rám. Az ember gyakran hall panaszt mindenre, ami elrendeltetett.
Szívélyes üdvözletemet kérem adja át feleségének is, a legbarátságosabb üdvözlettel:
A kötet egykori tulajdonosa, Hermann Schütze német származású pesti nyomdász, az egyik bejegyzés szerint tiszteletpéldányként magától Klapkától magától kapta. A nyomdász többször dolgozott a tábornoknak, és közeli barátok is voltak. A kötetben több kéz által írt autográf szövegek találhatók, a tulajdonos mellett Karl-Reiff Moppert-től aki egy berni bankár volt. De a grangerizált példány legbecsesebb kézirata természetesen a kétoldalas, autográf, aláírt Klapka-levél.
A könyvpéldány így egyszerre az életmű és a kultusz része is, többszörösen is: Klapka önéletírása, saját kezű levelével, ugyanakkor egy sajátos Klapka-gyűjtemény, a rá és az levélre vonatkozó más dokumentumokkal, bejegyzésekkel. Páratlan darab, árverésen most bukkan föl először.
A kötet kiadása J. Schabelitz (teljes nevén Jakob Lukas Schabelitz) nevéhez köthető. Schabelitz egy 19. századi svájci könyvkiadó és könyvkereskedő volt, aki Zürichben működtette Verlags-Magazin J. Schabelitz nevű kiadóját. Kiadója jelentős szerepet játszott a német nyelvű irodalom és politikai-társadalmi művek terjesztésében, és több radikális vagy haladó gondolkodású szerző munkáját is megjelentette. Munkássága fontos a könyv- és sajtótörténetben, mert hozzájárult a 19. századi európai szellemi élet és politikai eszmék szélesebb körű terjedéséhez.
Korabeli félvászon kötésben lévő plédány az eredet feliratozott címfedél megtartásával , feliratozott vignettával ellátott könyvgerinccel, üres márványozott hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
Aus meinen Erinnerungen. Von Georg Klapka. / Emlékeimből. Írta: Klapka György.
Klapka György (1820–1892) honvédtábornok, politikus, vezérkari főnök, majd hadügyminiszter stb. neve mindenkinek elsősorban a komáromi vár védőjeként lehet ismerős: Klapka az 1849. augusztusi világosi fegyverletétel után visszahúzódott a komáromi várba, és októberig védte azt, hogy a magyar katonák számára előnyösebb feltételeket érjen el a kapitulálásnál. Sikerrel járt: a megkötött szerződés értelmében a helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő papírt kaptak. Viszont ezután Klapkának külföldre kellett emigrálnia, s csak közel két évtizeddel később, a kiegyezés megkötése után, 1867-ben térhetett vissza.
A katona az emigrációban író lett, egészen pontosan leginkább emlékíró: több kötete is megjelent angol és német nyelven. Az eredetileg 1886-ban megjelent Emlékeimből új kiadásakor (1986) írták, hogy Klapka „három alkalommal írta meg emlékeit a szabadságharcról. Az első változat taktikai megfontolások nélkül, a még friss élményekből született; 1850-ben jelent meg angolul, Londonban. Hamarosan, 1851-ben, Lipcsében látott napvilágot a második könyv: Klapka ebben engedményeket tett az emigráció szabadságharc-szemléletének, mely nem tartotta időszerűnek az események őszinte elemzését. […] A legteljesebb memoárváltozat, az Emlékeimből […] 1886-ban jelent meg a Franklin Társulat gondozásában. Klapka származásának, gyermekkorának rövid leírása után életének két korszakát örökíti meg részletesebben: a szabadságharc alatti tevékenységét - kitekintve természetesen az általános hadi helyzetre - és emigrációs éveit.” (Klapka György: Emlékeimből. Szerk.: Katona Tamás; Bp., 1986. Szépirodalmi, fülszöveg.) Szükség is volt az új, történész által gondozott kiadásra, mert a szöveg – ahogy azt már Hermann Róbert írja – „régi is, új is. Régi, […] mert első kiadása éppen 1886-ban jelent meg. S új, mert a benne található eredeti okmányok majd mindegyike most jelenik meg először „in extenso" (teljes terjedelmében), mert az agg szabadsághős nemcsak emlékezetén és korábbi emlékiratainak szövegén igazított, ha saját szerepének tisztázása úgy kívánta, hanem a közölt eredeti iratok szövegét is átírta vagy kihagyásokkal közölte.” (Hermann Róbert: Klapka György: Emlékeimből. Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Hadtörténelmi Közlemények, 1987. 1. sz. 77–82.)
Megjelenésekor a kritika úgy szólt róla, hogy: „Egy igen érdekes művet gazdagítá a magyar irodalmat legújabban Klapkatábornok. Oly érdekes, hogy le nem teszi az ember, míg egyfolytában végig nem olvasta. Becses forrásmű ez, melyért az újabbkori magyar történelem buvárlói csak köszönettel tartozhatnak szerzőjének.” (T. I.: Emlékeimből. Budapesti Szemle, 1886. 45. kötet. 109-111. sz. 199–212.) Ennek a kötetnek a német fordítása egy évvel később jelent meg (Georg Klapka: Aus meinen Erinnerungen), és ennek a német fordításnak egy példánya a mostani tétel.
A példány könyvészeti szakszóval: grangerizált, azaz kéziratokkal „dúsított”. Nem dedikált ugyan, de éppen a grangerizálás miatt mégis tartalmaz szerzői kézjegyet, azaz Klapka György kézírását. Egy levelet, amely így szól:
Budapest 8. 2. 87
Geehrter Freund,
Ich habe mir in meinem letzten Zuschrift eine Anfrage an Sie zu richten, auf die ich noch nicht zu antworten bitte. Sie haben sich übernommen und weil ich seit meiner Reise nach Halle oft an ein Detail meiner Familie zu denken. Meinem Töchterchen geht es besser und am 18. v. werden wir sie nach Frankreich zurückführen.
Meine Bitte und meine Rücksicht für morgen ist denn wieder ein vielleicht auf einige Zeit auf’s Land gehen, wo ich in Ruhe den großen Band meiner Memoiren schreiben möchte. Die Herren Ärzte haben mir freundschaftlichst zugesichert, dass ich schonen lassen, für die ich selbst meinen innigsten Dank aussprechen bitte.
Die letzten Prinzipien beruhigen an der Luft, setzen mich auf so gemüthliche aber wirksame Weise. Nur ich es doch nicht ganz, sondern in Bestreben alles Gute ihnen fortgang nehmen. Man hört oft Klage auf alles gesetzte zu sein.
Meinen herzlichsten Gruß bitte Gemahlin und mit den freundlichsten Grüßen
[… …]
G Klapka
Azaz magyarul:
Budapest, 1887. február 8.
Kedves Barátom!
Utolsó levelemben bátorkodtam egy kérdést intézni Önhöz, amelyre még nem kérem a válaszát. Kissé túlvállalta magát, és mióta Halléban jártam, gyakran gondolok egy családi részletre. A kislányom jobban van, és 18-án visszavisszük Franciaországba.
Kérésem és tekintettel a holnapra az, hogy talán ismét egy időre vidékre vonuljak, ahol nyugalomban szeretném megírni emlékirataim nagy kötetét. Az urak, az orvosok, a legbarátságosabban biztosítottak arról, hogy kíméljem magam, amiért ezúton is őszinte köszönetemet fejezem ki.
A levegőn töltött idő megnyugtat, kellemes, de hatásos módon hat rám. Az ember gyakran hall panaszt mindenre, ami elrendeltetett.
Szívélyes üdvözletemet kérem adja át feleségének is, a legbarátságosabb üdvözlettel:
Az Ön
Klapkája
A kötet egykori tulajdonosa, Hermann Schütze német származású pesti nyomdász, az egyik bejegyzés szerint tiszteletpéldányként magától Klapkától magától kapta. A nyomdász többször dolgozott a tábornoknak, és közeli barátok is voltak. A kötetben több kéz által írt autográf szövegek találhatók, a tulajdonos mellett Karl-Reiff Moppert-től aki egy berni bankár volt. De a grangerizált példány legbecsesebb kézirata természetesen a kétoldalas, autográf, aláírt Klapka-levél.
A könyvpéldány így egyszerre az életmű és a kultusz része is, többszörösen is: Klapka önéletírása, saját kezű levelével, ugyanakkor egy sajátos Klapka-gyűjtemény, a rá és az levélre vonatkozó más dokumentumokkal, bejegyzésekkel. Páratlan darab, árverésen most bukkan föl először.
A kötet kiadása J. Schabelitz (teljes nevén Jakob Lukas Schabelitz) nevéhez köthető. Schabelitz egy 19. századi svájci könyvkiadó és könyvkereskedő volt, aki Zürichben működtette Verlags-Magazin J. Schabelitz nevű kiadóját. Kiadója jelentős szerepet játszott a német nyelvű irodalom és politikai-társadalmi művek terjesztésében, és több radikális vagy haladó gondolkodású szerző munkáját is megjelentette. Munkássága fontos a könyv- és sajtótörténetben, mert hozzájárult a 19. századi európai szellemi élet és politikai eszmék szélesebb körű terjedéséhez.
Korabeli félvászon kötésben lévő plédány az eredet feliratozott címfedél megtartásával , feliratozott vignettával ellátott könyvgerinccel, üres márványozott hátlappal, tiszta belívekkel, hiánytalan állapotban.
Előszó
Tovább
Tétel sorszám:
184
Kikiáltási ár:
150.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
330.000 Ft
Licitek száma: 20
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |