Alliluyeva, Szvetlana: Húsz levél egy jóbaráthoz

Előszó

Itt nyugalom van. Moszkva, tüzet zihálva, akár egy emberi vulkán, szenvedélyei fojtva égő lávájával, ambiciójával, politizálásával, zűrzavaros találkozóival és mulattatásaival, Moszkva harminc kilométerre van innen. Asszonyok Világkongresszusa, Nemzetközi Filmfesztivál, tárgyalások Kínával, és hírek a világ minden tájáról, reggel, délben, este. Valamiféle látogatók érkeztek Magyarországról. Filmszínészek, a világ minden részéből, járják a várost. Afrikai nők vásárolnak emléktárgyakat a GUM-ban. A Vörös Teret férfiak és asszonyok özönlik el, minden népfaj képviseletében. Mind hozva saját sorsát, egyéniségét, lelkét. Moszkva forr, pezseg és levegő után kapkod. Mindig valami űjra szomjazik, a legújabb eseményre, a legfrissebb szenzációra. Mindenki elsőnek akarja tudni. Ez a mai élet ritmusa. Itt nyugalom van. Vissza

Fülszöveg

1967 április 22-én mosolygó arcú asszony lépett ki egy óceán-repülőgépből a New York-i Ken nedy Nemzetközi-repülőtérre és derűsen mondta az előtte álló mikrofonok ütegébe: - Hello, evrybody! I am glad to be here! A mosolygó-arcú, bronzhajú asszony Sztalin leánya volt, akinek sorsában ezzel a könnyedén kiejtett és oly tipikusan amerikai üdvözléssel új és fantasztikus fejezet kezdődött el. Négy hónappal azelőtt, 1966 december 20-án hagyta el életében először a Szovjetuniót - Indiába repült, hogy elhúnyt hindú férjének, Brijesh Singh-nek hamvait a Gangesz-folyó hullámai között helyezze végső nyugovóra. Két és fél hónappal később, március hatodikán este hét óra harminc perckor becsöngetett az Új Delhi-i amerikai nagykövetség épületébe és menedékjogot kért az Egyesült Államoktól. Másnap reggel hét óra negyvenöt perckor Rómában volt. Feszültséggel teljes diplomáciai játszma következett. Mit jelent mindez a patikamérlegen rezgő amerikai-szovjet reláció szempontjából? Miféle leleplezéseket tartalmaz Sztalin leányának - aki édesanyja leánykori nevét használja, tehát: - Mrs. Allilujevának a kézirata, amelyet már korábban, éppen Singh összeköttetéseinek a segitségével sikerült kijuttatnia a Szovjetunióból? És mennyiben veszélyeztetik ezek a leleplezések megint csak az amerikai-szovjet diplomáciai kapcsolatokat és túl ezen: csaknem az egész világbékét? Végül Mrs. Allilujeva Rómán, Genfen és Bern-en keresztül hosszabb-rövidebb megszakitások után - megérkezett Long Island-ra. És ezzel megkezdődött Mrs. Szvetlena Allilujeva, Sztalin leányának emigrációja.
Az emigrációt megelőző diplomáciai prológus bennünket kevésbé érdekel. Ami bennünket érdekel: az emigráns mondanivalója. Nem is annyira az, hogy miképpen látta a diktátor leánya az apát, Sztalint, aki - úgy tűnik - visszavonhatatlanul nyúlt bele a viltörténelem és ezzel az emberiség sorsának alakulásába, de még sokkal inkább az, hogy: miért csöngetett be egy márciusi estén az Új Delhi-i amerikai nagykövetség épületébe és miért fordult ezzel a kéréssel az elősiető tisztviselőhöz: " menedékjogot kérek." Honnan indult el Szvetlana Allilujeva, mi az, amin keresztülment és miféle tapasztalatok, élmények, megrázkódtatások vezették el ehhez a két szóhoz? Ezt mondja el ebben a könyvében Szatlin leánya - ebben a kétszázötven oldalban sűríti azt az élményanyagot, amely végül is a köszöntésben kulminált a New York-i Kennedy Nemzetközi repülőtér betonján, szemben a mikrofonok eredejével:
- Hello, evrybody! I am glad to be here! Vissza