Fülszöveg
A II. világháború első éveiben a lengyelországi és franciaországi villámháborús hadjáratokban bevetett német harckocsik elsöpörték a szövetségesek ellenállását. A németek Szovjetunió 1941-es megtámadását követően került szembe a T-34-essel, mely leküzdhetetlenek bizonyult páncéltörő fegyvereik számára, ugyanakkor bármely német típust könnyebben meg tudott semmisíteni. Mindennél fontosabbá vált egy olyan, új harckocsi kifejlesztése, mely egyenlő esélyekkel száll szembe a szovjet típussal. Ez vezetett a Párduc létrehozásához.
A harckocsi bemutatkozása az 1943. júliusi kurszki ütközetben nem volt sikeres, ahol az első példányok műszaki hibákkal küszködtek, és egyébként is olyan kis számban kerültek bevezetésre, hogy semmi hatást nem gyakorolhattak a harc kimenetelére.
A Párduc jelentős fejlődésen ment keresztül, mire utolsó, Auf G nevű változata gyártásra került. A szövetségesek 1944-es partraszállását követően, Normandiában bevetett Párducok a támadók komoly ellenfelének számítottak. Egy Párduc megsemmisítéséhez általában négy-öt Sherman harckocsi bevetésére volt szükség.
A háború végéig 5500 Párduc készült, de nem volt elegendő ahhoz, hogy az erőviszonyokat megváltoztassa.
A sorozat további kötetei: Tigris, A T-34-es, A Sherman.
Vissza