Weöres Sándor versciklusa autográf dedikációval(A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
, Papír
, 3 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 30 cm x 21 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2026-05-17 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Weöres Sándor versciklusa autográf dedikációval, 1964, 3 p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Weöres Sándor versciklusa autográf dedikációval.
Weöres Sándor Idézetek című verse – valójában egy öt darabból álló miniciklus – nem tartozik az életmű legismertebb darabjai közé. Valójában ilyen címmel nem is található meg Weöres versei között.
Egyetlen megjelenése ismert, akkor Gracvo-Scytha töredékek címmel, Kiev, 1964. május-június alcímmel jelent meg a Látóhatár című folyóirat 1964. októberi számában (807–808.), Weöres más költeményeivel együtt, Versek gyűjtőcím alatt.
Az öt részes kompozíció 2. és 5. eleme később önálló életre kelt, és felcserélt sorrendben „új” verset formált: ez lett az Álom-töredékek(Új Írás, 1975. ápr. 35.) – és később már inkább ez terjedt el az olvasók körében is.
A gépelt kézirat tehát egy igen ritka vers soha nem látott változata: a szöveg ismert, de más címmel, s ezen alakban – a kutatás jelenlegi ismeretei szerint – soha nem jelent meg.
A vers nem tartalmaz eltérést a megjelent változattól – csak a címe más. Ez viszont jelentős eltérés; valószínűleg az Idézetek volt a korábbi címe a kompozíciónak, s lett később – a közlésnél – a ma ismert.
Ezzel kapcsolatos a másik eltérés is: a kéziraton még nincs, a sajtóbeli megjelenéskor már van alcíme a versnek: Kiev, 1964. május-június. Ez valószínűleg az alcímek azon csoportjába tartozik, amelyek a vers keletkezési körülményeire utalnak. Nem bizonyos, hogy ott és akkor írta őket a költő, de akkori tapasztalatok jelennek meg benne.
Erről éppen nem sokkal később Réz Pál faggatta Weörest és feleségét, Károlyi Amyt. A költő-házaspár egy interjúban beszél kijevi (akkor: szovjetunióbeli) élményeikről:
„– Úgy tudom, nemrég a Szovjetunióban jártatok. Mik voltak legérdekesebb élményeitek? / – A Sevcsenko-emlékünnepségre hívtak meg — mondja Weöres —, Ukrajnába, egy magyar íróküldöttséggel. Elvittek bennünket Sevcsenko szülőfalujába, meg azokba a községekbe, ahol jobbágygyerekként élt, ahol a síremléke van. Igen szép dnyeperi hajóúton jutottunk el ezekbe a falvakba. Kijev szép város, örökre kár, hogy a második világháború tönkretette az orosz történelemnek ezt az ősi emlékét, s most csaknem teljesen újjá kellett építeni. Minthogy Sevcsenko épp egy nappal élte túl negyvenhetedik születésnapját, két évforduló esett egybe. Sok külföldi író is jelen volt az ünnepségeken, többek közt Dürrenmatt, Frénaud, Guillevic, Rafael Alberti, Piovene, Sartre, Simone de Beauvoir. / — Többször jártunk már a Szovjetunióban — veszi át a szót Károlyi Amy —, Moszkvában és Ogyesszában is voltunk, de soha nem kerültünk ilyen közel az emberekhez. A hivatalos beszédeknél is többet mondott — még az írók szónoklatainál is — a közönség magatartása. Virágerdővel koszorúzták a síremléket, a szobrot, mely a Dnyeperre néz le Kanyevben. Átforrósodott, megrázó hangulat volt: az emberek úgy zokogtak, mintha egy kedves, közeli, friss halottjukat búcsúztatnák. / — Egyébként a vendéglátók rendkívül kedvesek voltak — mondja Weöres. — Nézd — és mutatja az ajándékokat. — Megkaptuk Sevcsenko összes műveinek kritikai kiadását, verseit hanglemezeken, részben megzenésítve. Egy egész kötetet fordítottam belőlük, érdekes most eredeti nyelvükön hallgatni őket.” (Réz Pál: Az Élet és Irodalom látogatóban Weöres Sándornál. És, 1964. aug. 29. 12,)
*
A gépelt verskézirat, bár javítás nélküli, mégis tartalmaz kézírást Weöres Sándortól. A költő ugyanis autográf dedikációval ajánlotta azt barátjának:
Mérnök Jancsinak / szeretettel / Weöres Sanyi. / 1964. jún.
A címzett jegyzett személy a magyar művelődéstörténetben. Mérnök János (Pécs, 1926 – Bp., 1988) nem irodalmár volt, de irodalmi körökben is mozgott. A későbbi zongoraművész és zenetanár a pécsi egyetem jogi fakultásán szerzett abszolutóriummal ment Budapestre, ahol zenei vonalon folytatta tovább a Pécsett megkezdett zenei tanulmányait. A Bartók Szakiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora-tanszakának lett a hallgatója, és ezzel egyidőben folyamatosan zeneszerzést is tanult; Kadosa Pál tanítványa volt. 1954-ben kapott zongoraművészi diplomát. Az oklevél megszerzése után rövid ideig Szegeden tanított, majd Budapesten; közben pedig zongorakoncerteket adott, országszerte és külföldön egyaránt.
Egyre inkább megismert irodalmi kapcsolatai között megemlítendő Pilinszky János, Fodor András, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Csoóri Sándor, Gyurkovics Tibor.
Weöres Sándor ebben az irodalmi kapcsolathálózatban központi helyet foglalt el.
Ezt jól mutatja a dedikáció bensőséges névhasználata: Weöres Mérnököt Jancsinak szólítja, s maga úgy írta alá: Sanyi.
Ezek valós barátságra utaló jelek.
*
A kézirat egy jelentős magyar költő egyik kevésé ismert, s ezáltán ritkább versét tartalmazza; meglehet, ez az egyetlen kézirata létezik, melyet ugyan a szerző géppel írt le, de aztán autográf dedikációval tetet egyedivé
A verstisztázatra írt dedikáció azt mutatja, hogy Mérnök János gyűjtő is volt: kérte (és kapta) a kéziratot, akárcsak a jelen árverésen szereplő Csoóri Sándor- és Gyurkovics Tibor-verskéziratokat.
Weörestől ez már nem az első darab, ami Mérnök hagyatékából előkerült; „Sanyi” több lapot is „telefirkált” Mérnöknek és feleségének.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
Weöres Sándor Idézetek című verse – valójában egy öt darabból álló miniciklus – nem tartozik az életmű legismertebb darabjai közé. Valójában ilyen címmel nem is található meg Weöres versei között.
Egyetlen megjelenése ismert, akkor Gracvo-Scytha töredékek címmel, Kiev, 1964. május-június alcímmel jelent meg a Látóhatár című folyóirat 1964. októberi számában (807–808.), Weöres más költeményeivel együtt, Versek gyűjtőcím alatt.
Az öt részes kompozíció 2. és 5. eleme később önálló életre kelt, és felcserélt sorrendben „új” verset formált: ez lett az Álom-töredékek(Új Írás, 1975. ápr. 35.) – és később már inkább ez terjedt el az olvasók körében is.
A gépelt kézirat tehát egy igen ritka vers soha nem látott változata: a szöveg ismert, de más címmel, s ezen alakban – a kutatás jelenlegi ismeretei szerint – soha nem jelent meg.
A vers nem tartalmaz eltérést a megjelent változattól – csak a címe más. Ez viszont jelentős eltérés; valószínűleg az Idézetek volt a korábbi címe a kompozíciónak, s lett később – a közlésnél – a ma ismert.
Ezzel kapcsolatos a másik eltérés is: a kéziraton még nincs, a sajtóbeli megjelenéskor már van alcíme a versnek: Kiev, 1964. május-június. Ez valószínűleg az alcímek azon csoportjába tartozik, amelyek a vers keletkezési körülményeire utalnak. Nem bizonyos, hogy ott és akkor írta őket a költő, de akkori tapasztalatok jelennek meg benne.
Erről éppen nem sokkal később Réz Pál faggatta Weörest és feleségét, Károlyi Amyt. A költő-házaspár egy interjúban beszél kijevi (akkor: szovjetunióbeli) élményeikről:
„– Úgy tudom, nemrég a Szovjetunióban jártatok. Mik voltak legérdekesebb élményeitek? / – A Sevcsenko-emlékünnepségre hívtak meg — mondja Weöres —, Ukrajnába, egy magyar íróküldöttséggel. Elvittek bennünket Sevcsenko szülőfalujába, meg azokba a községekbe, ahol jobbágygyerekként élt, ahol a síremléke van. Igen szép dnyeperi hajóúton jutottunk el ezekbe a falvakba. Kijev szép város, örökre kár, hogy a második világháború tönkretette az orosz történelemnek ezt az ősi emlékét, s most csaknem teljesen újjá kellett építeni. Minthogy Sevcsenko épp egy nappal élte túl negyvenhetedik születésnapját, két évforduló esett egybe. Sok külföldi író is jelen volt az ünnepségeken, többek közt Dürrenmatt, Frénaud, Guillevic, Rafael Alberti, Piovene, Sartre, Simone de Beauvoir. / — Többször jártunk már a Szovjetunióban — veszi át a szót Károlyi Amy —, Moszkvában és Ogyesszában is voltunk, de soha nem kerültünk ilyen közel az emberekhez. A hivatalos beszédeknél is többet mondott — még az írók szónoklatainál is — a közönség magatartása. Virágerdővel koszorúzták a síremléket, a szobrot, mely a Dnyeperre néz le Kanyevben. Átforrósodott, megrázó hangulat volt: az emberek úgy zokogtak, mintha egy kedves, közeli, friss halottjukat búcsúztatnák. / — Egyébként a vendéglátók rendkívül kedvesek voltak — mondja Weöres. — Nézd — és mutatja az ajándékokat. — Megkaptuk Sevcsenko összes műveinek kritikai kiadását, verseit hanglemezeken, részben megzenésítve. Egy egész kötetet fordítottam belőlük, érdekes most eredeti nyelvükön hallgatni őket.” (Réz Pál: Az Élet és Irodalom látogatóban Weöres Sándornál. És, 1964. aug. 29. 12,)
Egyre inkább megismert irodalmi kapcsolatai között megemlítendő Pilinszky János, Fodor András, Illyés Gyula, Károlyi Amy, Csoóri Sándor, Gyurkovics Tibor.
Weöres Sándor ebben az irodalmi kapcsolathálózatban központi helyet foglalt el.
Ezt jól mutatja a dedikáció bensőséges névhasználata: Weöres Mérnököt Jancsinak szólítja, s maga úgy írta alá: Sanyi.
Ezek valós barátságra utaló jelek.
A verstisztázatra írt dedikáció azt mutatja, hogy Mérnök János gyűjtő is volt: kérte (és kapta) a kéziratot, akárcsak a jelen árverésen szereplő Csoóri Sándor- és Gyurkovics Tibor-verskéziratokat.
Weörestől ez már nem az első darab, ami Mérnök hagyatékából előkerült; „Sanyi” több lapot is „telefirkált” Mérnöknek és feleségének.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
Előszó
Részlet a műből: Idézetek. 1. Töltsétek borral az istálló-csöbröket, sercegjen a zsír, pattogjon a lángja! Sebaj ha káromlás is esik. Hanem aztán legyen aki köntösébe fenve... TovábbElőszó
Részlet a műből: Idézetek. 1. Töltsétek borral az istálló-csöbröket, sercegjen a zsír, pattogjon a lángja! Sebaj ha káromlás is esik. Hanem aztán legyen aki köntösébe fenve szakállát, figyel a kő-csipkék közt, körbe tekint és mindent lát, akár egy szépséges isten, vagy a ráncos rút aggodalom egymaga. 2. A táncban itt egyik mellettem áll, sisakos, bosszús férfi-álarc, lyukas szeme konokul figyel; a másik, az aki kezem szorította, fekete-forgós, sodrásban suhan el; s az oszlopok mögött nincs többé alak, összeolvad: ha ugyan ő az, eleven remegő fátyol-zuhatag, mint esőben virág kívül csupa formás rezdülés, de benn ahol szellem honol, a földdel közös a tő, alaktalan sötét. Vissza
Tétel sorszám:
216
Kikiáltási ár:
1 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
32.000 Ft
Licitek száma: 10
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |