Nagy László, Juhász Ferenc et. al.: Sírversek. Autográf kézirat (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)

Nagy László, Juhász Ferenc és többen: Sírversek. Autográf kézirat.

Vannak olyan baráti összejövetelek, amikor alkotó személyek találkoznak, és az esti beszélgetés és iszogatás közben az az ötletük támad, hogy alkossanak közösen valamit. Író-költő embereknél ez gyakran valami humoros szöveget szül: az asztaltársaság tagjai egy ideig csak dobálják be a poénokat, aztán egy idő után olyan „komolyra” fordul a játék, hogy már le is írják.
Pontosabban egy valaki írja – egy írnok –, a többiek pedig mondják, diktálják.
Az így létrejött alkotások kollektív munkák, a szerzőket ismerjük, de hogy melyik részt ki írta, nehezen lehetne szétszálazni. És az ilyen műveken közös az is, hogy gyakran gúnyolódnak másokon, vagy éppen önmagukon, a társaság tagjain.
Az ún. sírvers jellegzetesen ilyen műfaj: rövid, rímes, humoros (gúnyos) hangvételű, nagyokat lehet röhögni közben. És mindig egy még élő személy fiktív gyászrímpárját írják meg. A magyar irodalomtörténet több ilyen versikét is számontart, vagy úgy, hogy ismeri a szerzőt, vagy folklorizálódott „műként”.
A most előkerült kézirat is ilyen kollektív alkotás, egy sírvers-sorozat.
A versek „fedlapja” regisztrálja a szerzőket és a megírás időpontját is. A résztvevők saját kezű aláírásaival:

Nagy László
Lakner László (jegyzé)
Juhász Ferenc
                     -né, Erzsi
Lakner Lászlóné
Szokolay Sanyi
                    -né Szesztay

Bp. 1966. ápr. 30
éjjel

A verselésben részt vevő személyek:
Nagy László (1925–1978) Kossuth- és háromszoros József Attila-díjas költő.
Lakner László (1936) a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas festő és építész felesége.
Juhász Ferenc (1928–2015) a Nemzet Művésze, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas költő, valamint felesége, Szeverényi Erzsébet (1928–1972) irodalomtörténész.
Szokolay Sándor (1931–2013)] Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, valamint felesége, Szesztay Sára (1952–1968) zongoraművész és szobrász.
A verseket a legfiatalabb tag, Lakner László festőművész írta („jegyzé”) le – a kézirat tehát az ő autográfja.
És amit írtak, így szól (csak erős idegzetűeknek!):

Ne sirassuk Lázár Ervint
nem volt ő csak pécsi Peer Gynt

Cseres fasza nem seper ma
nem jut neki kölcsön sperna

Kelemen J. pinátlan
megfulladt a piában

Faragó se siratatlan
egy szem könny a kirakatban

Nézzétek a kicsi Sandrit
ő csak a díjakra sandít

Imádjuk a Mérnök Jancsit
„szereti a pincsi-pancsit” --> (Juhász)

Tiszteljük meg Mérnök Jancsit
szarjuk le zenélő mancsit

Itt nyugszik Nagy László
zászlós faszú nász-ló

Itt nyugszik a drága Sára
Szokolay gyöngy kosára

Itt nyugszik nemes Georgi
Rajta a sír férge orgi-
                               ázik

Itt nyugszik a laza Jován
szétpukkadt a haza javán.

Emlékezünk Katonára
több ő mint egy koton ára.

Itt nyugszik a népi Csák
sirbavitték a [piná]-k

Itt nyugszik a harcos (buja) Erki
Faszt már többé nem teker ki

Itt nyugszik Abody Bélus
gyászolja a párt s a klérus

Itt nyugszik a Molnár Zoltán
össznépünk örvend a holtán

Itt nyugszik a K. Zsuzsánna
Hozsánna!

Itt nyugszik a pici Pintér
kanok közt csak pipisintér

Itt nyugszik a Lakner László
húgyozza le 1000 gyász-ló

(Itt nyugszik a Györgyike)

Itt pihensz Szép Györgyike

sirat szerelmem gyöke

Nyugszik a föld alatt Cica
méhében a matrica

A Kosuth-díjasok verebek, akiket
megtanítanak nem-ugrálni

A „kegyetlen” versikék az asztaltársaság tagjain kívül nem kímélték saját és az előttük járó generáció alkotóit sem. Az írók-költők közül elparentálták – többek közt – Abody Bélát (1931-1990), Csák Gyulát (1930), Cseres Tibort (1915-1993), Lázár Ervint (1936-2006), Molnár Zoltánt (1920-2009) és Nemes Györgyöt (1910-1998), az újságírók közül sírverset kapott Jovánovics Miklós (1932-2002) és Erki Edit (1933-2004), valamint Mérnök János (1926-1988) zongoraművész.
A versek erősen gúnyos hangvételűek, és – mint látható – nagyon sokszor szexuális tartalmúak. Ez is a műfaj sajátossága. A maró hangnem – akárcsak egy paródiánál – azonban nem feltétlenül társul ellenérzésekhez: lehet a tisztelet jele is.
A most előkerült kézirat természetesen ismeretlen, és publikálatlan szöveg. Egy verseskötet „alkalmi versek, rögtönzések” ciklusában kapna helyet. És bár nem tudjuk, hogy melyik verset pontosan ki írta, az tudható: az összeset a magyar irodalom és művészet kiemelkedő alakjai szerzették.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész – munkája