Varga Zoltán: Valahogy mindig félúton

Előszó

Egy nemzet labdarúgása és nemzettudata között összefüggés van. A jó értelemben vett nacionalista nemzetek labdarúgása magasabb színvonalú. Kik a nacionalisták? Akik nemzetükért, annak egységéért, megőriztődéséért hajlandók áldozni időt, pénzt, figyelmet és vállalni veszélyt. Egy nemzet labdarúgása valamilyen szinten átvilágítás is. A nemzettudat a labdarúgás meghatározója, és nem fordítva, ha van is visszahatása, mert sokmillió embernek tud örömet szerezni. Életünk végén személyenként és nemzetenként kell majd megállnunk "amaz Igaz Bíró előtt". Ha erre most kerülne sor, a pokol tüze jutna nekünk. Az egyéni sportoló helyzete más, mivel egyedül áll szemben a világgal és saját gyengeségeivel. A fociban tizenegy játékos hozza magával az össztársadalmi erényt vagy gyengeséget. Minden magyarnak tízmilliomodnyi felelőssége van abban, hogy nemzetünk négykézlábról felegyenesedjen, hogy rablók, pribékek, a pénzvilág varázslóinak gúzsából kiszabaduljon. A hatvanas évek elején a Sportkórházban kondicionálás címén hetekig laktunk egy kórteremben hatan-nyolcan. Köztünk volt Földi Imre súlyemelő, néhány csepeli öttusázó és Varga Zoli is. Ő ágyban fekve, pihenőidőben maga és többünk szórakoztatására fejjel-lábbal dekázgatott egy labdával. Nem próbáltam utánozni. Egyszer-egyszer lábteniszeztünk a kórház kistornatermében. Labdabűvölőt láttunk közelről. Vissza

Fülszöveg

Varga Zoltán ezen írása meglepően őszinte. Az őszinteség részben szelídség is. Őszinteség, szelídség, méltóság, hárman biztosan állnak, nem billegnek, akár a suszterszék. E három jegy a szavakkal ki nem fejezhető szeretetnek alkotóelemei. Az őszinte beszédhez elszánódás, hátsó gondolatok nélküli lélek kell. Őszintének lenni annyi, mint megpihenni. Varga Zoltán ilyen lélekkel írta ezt a könyvet... Vissza