Nagy Mari/Vidák István: A kosárkötés magyar hagyományai

Előszó

Részlet: 6 A KOSÁRKÖTÉS MAGYAR HAGYOMÁNYAI Kosarak a régészeti leletek tükrében A természetben a világon mindenütt megtalálható hajlítható, fonható anyagokból már a neolitikum óta készít különböző építményeket, tároló és szállítóedényeket az ember. Leggyakoribb a folyók, tavak partján a fűzvessző, gyékény, káka, sás és papirusz. A szárazabb területeken különféle fűfélék, az erdős, dombos, hegyes vidékeken a mogyoró, hárs, nyír, fenyő, juhar vesszeje, hasítéka, illetve kérge szolgáltatta az alapanyagot. Az itt következő kitekintés, a teljesség igénye nélkül mutatja be a száraz homokban, jégben vagy mocsárban konzerválódott fonatmaradványokat. Ezzel szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a kosárkötés (fonás, szövés, hímelés) az egyik legősibb kézművességünk. Ismereteink szerint a legidősebb kosárféle egy híméit vesszővarsa töredék, melyet a mai Dánia területén találtak, 30.000 éves. Mexikó őslakói ie. 6000-ben pálmalevelekből kosarat, bölcsőt és koporsót kötöttek. Az időszámítás előtti III.-IV. évezredből számtalan lelet ismeretes az amerikai földrészről, Európából és Ázsiából. Ezeknek egy része kosártöredék, más részük cserépedények fenekén megmaradt lenyomat. A Takla-Makán homoksivatagban Stein Aurél kutatásai után közel 100 évvel jó állapotban megmaradt sírokra leltek a kutatók. A forró homok megőrizte az eltemetettek gyapjúból készült ruháit, szőnyegeit, bőrből készült csizmáit, táskáit és a számunkra ismeretlen növényi anyagokból készült kosarait. Ez a terület a pásztornépek birodalma volt évezredeken keresztül. Az európai leletek közül a legismertebb az a férfi, aki ie. 3500 körül élt az Alpok hegycsúcsai között. Jégbefagyott testét 1990-ben találták meg. „Otzi" a hegyi ember sásból híméit esőkabátot, bőrszíjakból híméit cipőt viselt. Pattintott pengéjű kőkését hársfaháncsból híméit késtokban tartotta. Kosarát nyírkéregből varrta amiben juharfa leveleket találtak. Az egykori Mezopotámiában a sumérok egyik királyát kosárral a fején örökítette meg az egykori művész. Magyarország régészeti topográfiája 6. Békés megyei kötetében a Vésztő környéki Mágori domb leleteinek leírásában a következőt olvassuk:" A késő neolitikus és rézkori sírokban egyaránt előforduló szokás a tetem és a mellékletek gyékénylepelbe való burkolása. Gyékény nyomokat 14 sírban sikerült megfigyelni." Hazánkban többek között Csalog József és Füzes Miklós régészek kutatásai alapján ismerünk olyan cserépedényeket melyeknek alján fonatle-nyomatok őrződtek meg. Gyakoriak az olyan kőkori edények melyeknek oldalát fonásra emlékeztető minták díszítik. Ezek nagy részét Csalog József papírcsíkokból megszőtte. Thor Heyerdahl norvég tudós és mások kutatásaiból tudjuk, hogy az egyiptomiak korában papiruszból, azaz a nílusi kákából kosarakat kötöttek és hajókat készítettek. Thor Heyerdahl egy ilyen hajót újra megépíttetett és ezzel Afrikából elindulva Dél-Amerikába utazott barátaival. Közismert Mózes története aki gyermekként egy vízre helyezett, gyékényből kötött kosárban menekült meg, ahogyan erről az Ótestamentum Mózes második könyve 2. fejezetében olvashatunk: „Fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket és kitette a Nílus partján a sás közé." Ha az időben közelebb jövünk napjaink felé, megcsodálhatjuk az ókori görögök festett vázáit melynek képei sokat elárulnak akkori életükről. Az egyik jeleneten egy fiatalember a vállára vett rúdon két kosárban terhet szállít. A Római Birodalom idejéből nagyon sok olyan emlék maradt fenn, melyek jól bizonyítják a Vissza