Céline, Louis-Ferdinand: Halál hitelbe

Előszó

Egyedül vagyunk már megint. Az egész olyan lassú, olyan nehéz, olyan szomorú...Nemsokára megöregszem és is. És akkor végre vége lesz. Rengetegen megfordultak a szobámban. Mondtak is ezt-azt. Bár igazából nem sokat mondtak. Aztán megöregedtek, elszegényedtek, lassan tengetik életüket a világ valamelyik sarkában. Tegnap est nyolckor meghalt Madame Bérenge, a házmester. Viharos volt az éjszaka. Fönn, ahol lakunk, remeg a ház. Kedves, szelíd asszony volt, hűséges barát. Holnap temetik a rue de Saulesban. Tényleg nagyon öreg volt, és az öregségének is a végén járt. Vissza

Fülszöveg

Louis-Ferdinand Céline második regénye, a Halál hitelbe ott kezdődik, ahol az Utazás az éjszaka mélyére befejeződött, a külvárosi orvos történetével, hogy aztán azzal folytatódjék, amit az előző regény nem mondott el, a gyermekkor és a kamaszkor elbeszélésével. De az anarchista szemléletű, keserű humorú Céline-nél az eseménytörténet inkább csak ürügy. Mert a lényeg az előadásmódban van, abban a groteszk, egyszerre tragikus és humoros dimenziókat nyitó beszédmódban, mely folytonos túlzásokkal, a köznapi beszéd fordulatainak, sőt struktúrájának irodalmi beszéddé emelésével adja vissza a kisfiú, majd a kamasz és a fiatalember szemével látott világot. Az Utazás az éjszaka mélyére remeklését is túlszárnyalva ér el Cline ebben a regényben pályájának zenitjére, megalkotva azt a könyvet, mely nemcsak a korban oly divatos kamaszregény egyik legeredetibb változata, hanem tágabban is, a 20. századi európai regény egyik kiemelkedő darabja. Vissza