Szép Ernő: Dali dali dal (dedikált példány)

Előszó

Részlet a kötetből: "Volna türelmök, kérem szeretettel, meghallgatni az én édesapám hegedűjének a történetét? Olyan szívesen elmesélem. Most hogy hozzáfogok, elmerülve az emlék tejködébe, a szívem dobogása hasonlít ahhoz a szórakozott, méla pityegtetéshez, amit az apám névtelen ujja tett a hegedűnek a dé húrján, mikor a hegedűt a térdére állította muzsikálás előtt és elnézett félrehajtott fővel, gondtól, gondolattól búcsúzván; nótát keresett, hogy a fülünket és a lelkünket felgyönyörködtesse." Vissza

Fülszöveg

Olyan nagyon kívántam már egyszer apámról és anyámról mesélni, olyan jólesett ezt a könyvet írnom, olyan szép érzés a nyilvánosság előtt tiszteletet adnom az én porlandó szívem emlékének.
A tehetős hátramaradottak márványkövet rendelnek a szüleik sírja fölé, ráiratják aranybetűvel az édesapjuk, anyjuk nevét, hogy a nap ragyogjon azon a néven s aki idegen a temetőben sétál, az is lássa, hogy itt élt ezen a földön Ezmegeza legjobb és legszeretőbb apa meg anya. Nem tehetek drága követ, egy olcsó könyvet tehetek csak a két szegénynek, jónak, kedvesnek a porai fölé, a Napnak tán méltóztatik a könyv fedelére pillantani, ráérő szellőnek a könyv leveleit felhajtogatni. Vissza