Aukciós tétel adatai
[Budapest], é.n., Athenaeum kiadása és nyomása, [6] p. + 336 p. + [1] p.; [4] p. + 324 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által aláírt, számozott példány. Babits Mihály Összegyűjtött Munkái IV. - V. sz. kötetek. Halálfiai. Írta Babits Mihály. I-II. kötet (különálló, egységes kötetekben).
"Ebből a könyvből kétszáz számozott amatőr példány készült az író kézjegyével ellátva. Ez a 43-as számú példány. Készült az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. nyomdájában Budapesten.
"Babits valamennyi regénye közül a Halálfiai emberi világa a legteljesebb, a legkidolgozottabb és az írói tudás és érettség teljében pompázik” - vélekedik a műről Sőtér István író, irodalomtörténész.
Az előlapokon mindkét kötetben Merkly-Belus József Ex-Libris (piros) körbélyegzésével.
Korabeli félvászon kötés márványmintás fed- és hátlappal, aranyozott feliratos, gerinc-vignette-val ellátott könyvgerinccel, hiánytalan, megkímélt, jó állapotban.
Előszó
A szőllőt már régen leszedték, de még a szüret állt. Már a tanyákban új munka kezdődött; és még mindig itták az áldomást.
Nem a vidám, nótás szüret volt ez, hanem a bús szüret. Nem a hegyről...
Tovább
Előszó
A szőllőt már régen leszedték, de még a szüret állt. Már a tanyákban új munka kezdődött; és még mindig itták az áldomást.
Nem a vidám, nótás szüret volt ez, hanem a bús szüret. Nem a hegyről megnyílott végtelen láthatár, hanem csak a ködösudvarú, üvegburás gyertyának fényköre, öngyilkos lepkék légióival: ősz és kora esték, kártya és kába bor. Nem nők s fiatalok, csak henye férfiak, zord politizálok: az elkeseredett magyarság csücsült fel a hegyre, strázsálni, míg a jövő mámorok leve forr.
Ilyen volt a Rácz Józsi halálos szürete.
A hegy letarolva, a szőllőlevél vörösen fonnyadt már, csak a vincellér dolgozott a présház homályában, egy szál gyertyánál, s a Cenci ügyelt rá ösztönös asszonyi gondjával, késő estig a tömzsi kád mellett, nyomkodva, mint egy férfi, mustfestette sulykoló jávai a bugyborgó törkölyt, s veszekedve a munkások bor járandóságán ; - de Józsi bácsi künn ült a présház előtt, a nagy malomkőasztalnál, vendégeinek töltögetve a bort, s szentül hitte, hogy ő éppenúgy hasznos kötelességet teljesít, mint a felesége, sőt még fontosabbat : mert a vendég az első.
- Mit ért ahoz az asszony? Komoly dolgokról van szó, - mondogatta; s csakugyan, nem kisebb dolog kavargott itt bor gőzében, mint:
Magyarország sorsa!
Vissza