Csukás István: Mint az ejtőernyősök (dedikált példány)

Fülszöveg

Csukás István írja verseinek gyűjteményes kötetéről:
"Harminc éve írom e verseket, s most boldogan és összeszorult szívvel nézem őket. boldogan, hogy túléltem ezt a harminc évet, s összeszorul a szívem, hogy milyen gyorsan elrepült! De lehet-e, érdemes-e megállítani az időt, nem úgy van-e bölcsen elrendezve, hogy múlik, sebeket gyógyítva, új izgalmakat ígérve; hiszen a megállt idő a halottak ideje, a változó idő a mi közegünk, reményünk és vigasztalásunk. Úsztam benne bátran én is, vagy néha csak evickéltem, sokszor elkeseredve, de mindig reménykedve; ép szívvel és ép elmével álltam a csapásokat, s örültem az örülnivalónak; győzelem ez is, emberre szabott. Ebben nem is akartam különbözni soha, költői célnak is elegendő volt, nagy erőfeszítésekre sarkalló, tehetséget fölszárnyazó. a versek vajon felmutatják-e az elmúlt időt, vagy legalább engemet - nem tudom, ne is nagyon töprengek rajta, ennyit tehettem a világért és magamért. Különben is a versek elváltak tőlem, mint gyermek a szülőjétől, élik a saját életüket, éppen ezért utólag nem is javítottam-változtattam egy sort se. Nem tartottam erkölcsösnek, és nem is volt mit változtatni, nekünk már nem volt miben csalódni, minket már a világ készen és keményen fogadott; csikorgóbb muzsikájú és keményebb lelkű lettem én is, nincs mit egymás szemére vetnünk." Vissza