Kárpáti Aurél: A nyolcadik pohár/Régi kövek, régi emberek (dedikált példány)
Szerző
Kárpáti Aurél
Uj Idők Irodalmi Intézet RT. (Singer és Wolfner)
(Budapest)
Kiadói varrott papírkötés
, 293 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
20 cm x 14 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2018-06-03 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1945], Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. (Athenaeum Nyomda, Bp.), 293 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. A nyolcadik pohár. Írta Kárpáti Aurél.
Az előlapon a szerző, Kárpáti Aurél névre szóló, ceruzával beírt, dátumozott dedikációjával: "W. F.-nének régi barátsággal Kárpáti Aurél 945 szept."
A neves szerző jelen kötete A nyolcadik pohár c. regényt és a Régi kövek, régi emberek c. novelláskötetet tartalmazza.
Borítófedél-grafikát készítette: Szász. A könyv belíveit az Athenaeum Nyomda nyomtatta, a borítófedél nyomtatását a Schinkovits Nyomda készítette Budapesten.
Kiadói varrott papírkötés illusztrált, két színnel feliratozott címfedéllel és könyvgerinccel, tiszta, vágatlan oldalakkal, hiánytalan, megkímélt állapotban.
Előszó
Részlet a könyvből:
Május utolsó vasárnapja volt.
A nap már lassan ereszkedett, búcsúzó fényével még egyszer elkápráztatva a budai hegyek violás falát. Aranylándzsái eldőltek a várost...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Május utolsó vasárnapja volt.
A nap már lassan ereszkedett, búcsúzó fényével még egyszer elkápráztatva a budai hegyek violás falát. Aranylándzsái eldőltek a várost fátyolozó porfelhőben s éles villanással görbültek félre egy-egy toronysisakon.
A kálvinisták varjúhangú óráj a, a szalmával teleszórt tér fölött, tempósan kondította el az ötöt.
A copfostetejű házak árnyéka megnövekedett s az Üllői-út külső részén terpeszkedő káposztáskertek egész a búzapiacig lehelték édes párájukat, amelyben elkeveredett a virágzó vadgesztenyék illata. A levegőben fehér mellény ű fecskék cikáztak. A Múzeum táján elnyújtva tülkölt a lóvonat. Odább, a kövér királynőről elnevezett kaszárnya ormótlan, szürke kőkockája előtt, fehérszíjas katonák dongtak óriási darazsak módjára, rajban, tarka lepkék közt, virágos rokolyájú cselédekkel incselkedve. A kapu ásító, sötét torka mellől messzevirított a fekete-sárga faköpönyeg, akár egy vedlett darázshéj. Mögötte peckes baka sétált, hat lépést előre, hatot vissza, puskavégre tűzött acélfulánkját csillogtatva.
Vissza
Tartalom
| A nyolcadik pohár | 5 |
| Régi kövek, régi emberek | |
| A muzsikáló kút | 217 |
| A lovag | 222 |
| A kutyakapitány | 226 |
| A Turner kisasszonyok | 233 |
| Szomorú Csónakos | 241 |
| A Longer-ház lakói | 247 |
| Az úszó sziget | 253 |
| Pézuska rózsái | 261 |
| A bogarász fia | 269 |
| Skarpion | 276 |
| Az életművész | 281 |
| Tóni bácsi | 287 |
Vissza