Mándy Iván: A Huszonegyedik utca (Komjáthy Győzőnek dedikált példány)
Regény
Szerző
Mándy Iván
Uj Idők Irodalmi Intézet RT. (Singer és Wolfner)
(Budapest)
Kiadói félvászon kötés
, 186 oldal
| Sorozatcím: |
Mándy Iván regényei
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
21 cm x 14 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2018-06-03 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é.n., Uj Idők Irodalmi Intézet Rt. /Singer és Wolfner/ (Fővárosi Nyomda, Bp.), 186 p. + [2] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. A Huszonegyedik utca. Regény. Írta: Mándy Iván.
A címlapon tul. névbélyegzéssel (G. Gy.) és a szerző névre szóló, tollal beírt, dátumozott dedikációjával: "Komjáthy Győző költőnek és igaz embernek szeretettel, tisztelettel 1948. nov. 06. Mándy Iván."
A dedikáció címzettje Komjáthy Győző költő (1883-1996), az impresszionista költészet magyar reprezentánsa.
A szerző ezen könyve a korai önéletrajzi ihletésű műveihez tartozik, ahol a gyermekkori tapasztalatok, a kamasz-kalandok, a világra-csodálkozás, valamint a csavargás életélménye áll össze egy érett, izgalmas regénnyé.
A könyvet a Fővárosi Nyomda Rt. nyomtatta Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány illusztrációval ellátott, kopott, foltos címfedéllel, aranyozott feliratos könyvgerinccel, könyvkötő által belülről megerősített, hiánytalan állapotban. Az utolsó oldalon az Új Idők, a Magyar Családok Képes Irodalmi Hetilapjának egész oldalas, keretezett reklámjával.
Előszó
Részlet a könyvből:
Gábor megállt az öreg, púposhátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. - Kiadó szoba... - Letette ráncos, barna bőröndjét, kalapját feljebbtolta homlokán: Általában mintha...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Gábor megállt az öreg, púposhátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. - Kiadó szoba... - Letette ráncos, barna bőröndjét, kalapját feljebbtolta homlokán: Általában mintha sokáig utazott volna haján és most még kissé bizonytalanul mozogna a szárazföldön. Friss kenyérillat áradt a homályos kapualjból és az ember szinte várta, hogy egyszerre csak kilép egy félmeztelen pék. Az öreg ház mellett kirakat ragyogott: fonott kalács, sóskifli, kövér, kedélyes kis cipók. Gábor épolyan figyelmesen nézte a cipót, mint előbb a cédulát. Homlokát ráncolta, bőröndjét felemelte, aztán megint letette. - Nos hát... - Ebben a pillanatban még úgy látszott, mintha valahol várnának rá. Egy kedves, barátságos szobában talán éppen kérdik: - ejnye, hol késik ez a Gábor? - Jobbkezét sután, ügyetlenül zsebébe csúsztatta, pénzt számolt az egyik ujjával sietve, kapkodva. Közben föl-fölnézett a cédulára. A pénzt visszacsúsztatta a zsebébe, körülnézett, mintha énekelni akarna, hogy a hiányzó pengőket összeszedje. Igy állt egy darabig tétován forogva, aztán egyszerre csat belódult a bőröndjével.
Bent a kapualjban, már nemcsak a kenyérillatot érezte. Ó, nem, a kapualj nem elégedett meg ezzel az egyszerű, becsületes illattal, öreg cugoscipők szaga... - szinte látni lehetett a megáporodott, elkeseredett hitelezőket, ahogy mennek fölfelé a széles lépcsőn, a vaskorlátba kapaszkodva. Macskabűz, züllött, vén macskáké, akik a kutyáktól se ijednek meg...
Vissza