Ernst József: Százhetven év versenyben, tenyésztésben

Fülszöveg

S hogy mi is az a lóverseny...?
"A Derby napján egyik fiatal, kedves újságíró kollégám megkérdezte tőlem: - Hágy éves korban hagyja abba az ember a lóversenyt?
- Kedves fiatal barátom nem tudta, hogy ötvenegynéhány év óta járok lóversenyre, de az nem volt titok számára, hogy öregúr vagyok már, kérdésében ennélfogva volt valami enyhe ingerkedés, de volt valami atyáskodó jóindulat is, valami abból a vállveregető nagylelkűségből, amellyel a bölcs és erős fiatalság megengedi a balga és céltalan öregségnek, hogy egy kis ideig hívságos régi passziójának áldozzon még, emlékeivel játszadozzon és a napon sütkérezve, messziről gyönyörködjön ebben a csodaszép világban, amely immár nem az övé. Ha lelkiismeretes, alapos, komoly ember volnék, azt feletem volna a kérdésére:
- Fiatal barátom, maga nem olvasta Tolsztojt és Zolát, Karenin Anna, meg a Nana lóversenyjelenetét. Maga nem tudja, hogy Ambrus Zoltán is írt lóversenytörténeteket, ahogy Krúdy Gyula, Bródy Sándor, Lovik Károly és sok már magyar író is, nem szólva arról az ezer meg ezer mulatságos és izgalmas angol és francia színdarabról, filmről, regényről. elbeszélésről, - oh Wallace! - amelynek hősei zsokék, lovak, szerencsés és szerencsétlen játékosok, elszánt csalók és náluknál is elszántabb detektívek."
"Hányan dolgozták fel a turfról szóló memoárok anekdotakincsét, a turf legendáit, hagyományait! Aki egy írótól azt kérdezi, hogy hány éves korában hagyja abba az ember a lóversenyt, az nem tudja, mitől van szó! Nem tudja, hogy a lóverseny nemcsak sport, lótenyésztés, lovasnevelés, bookmaker és totalizatőr-forgalom ügye, nemcsak kilókkal és pontokkal való zsonglőrködés, handicap, tip, halmozás, befutó, társadalmi esemény, divatrevü, játék és izgalom, hanem mindez együtt és azonfelül, vagy mindent megelőzően, harc, ügyeskedés, szín, mozgás, valóság és fantasztikum, véletlen és bizonytalanság, diadal, bukás, öröm és keserűség, ezer méter élet, ezerháromszáz méter, vagy kétezernégyszáz méter élet, két futam közt való élet, vagy egy egész délutánnak az élete, néző, gondolkozó és író ember számára. Nem a szakíró, hanem a költő számára.
- Ezt kellett volna felelnem, ha lelkiismeretes, alapos, komoly ember volnék. De mivel nem vagyok az, csak azt felelhettem: Soha!" Vissza