Verne Gyula: A hóditó Robur

Előszó

Részlet a könyvből: Puff!... Puff!... A két pisztolylövés csaknem egyszerre dördült el. Egy tehén, a mely mintegy ötven lépésnyi távolságban sétálgatott, az egyik golyót a hátgerinczébe kapta. Pedig ártatlan volt az egész dologban. Az ellenfelek közül egyik sem sebesült meg. Ki volt a két gentleman? Nem lehet tudni, pedig ez kétségkívül kedvező alkalom lett volna arra, hogy neveiket átadják az utókornak. Mindössze csak annyit mondhatunk, hogy az idösebbik angol volt, az ifjabbik pedig amerikai. A mi azonban ama hely megjelölését illeti, a hol az ártatlan kérődző utolsót harapott a fűbe, ennél semmi sem könnyebb. E hely a Niagara jobb partján volt, nem messze attól a lánczhídtól, a mely az amerikai partot a kanadai parttal összeköti, három angol mérföldnyire a zuhatagokon alul. Ekkor az angol az amerikai felé közeledett és így szólt: - Én pedig mégis csak azt állítom, hogy a Rule Britannia volt. - Nem! a Yankee Doodle volt! - viszonzá az amerikai. A szóváltás már-már újra kezdődött, mikor az egyik tanú - kétségkívül a szarvasmarha érdekében - közbeszólt. - Mondjuk, hogy a Yankee Doodle és a Rule Britannia volt és menjünk reggelizni. Ezt a kompromisszumot az amerikai és az angol nemzeti nóták közt közmegelégedéssel elfogadták. Amerikaiak és angolok karöltve fölmentek a Niagara balpartján a Goat-Island szállodájába, a mely a két zuhatag közt semleges területet képez. Miután most már szemközt ülnek a hagyományos lágy tojással, sonkával, hideg roastbeeffel, a szájpadlás-perzselő mixed pickles-sel és a theának oly mennyiségével, a mely a hires zuhatagokkal is méltán versenyezhetne - nem fogjuk őket élvezeteikben háborgatni. Különben is nem igen valószinü, hogy még valaha szó legyen rólok ebben az elbeszélésben. Vissza