Brenner József, Dr.: Az elmebetegségek psychikus mechanismusa/Csáth Géza kezelőorvosának sajátkezű feljegyzése az író utolsó napjairól! RITKA IRODALOMTÖRTÉNETI ADALÉK

Előszó

Azon átalakulást, a melyen a Psychiatria újabb időben átmegy, főleg oly irányú beható klinikai kutatásoknak köszönheti, a melyek nem egyedül az élénkebben előlépő tünetek mérlegeléséből, hanem a betegség egész lefolyásának, kezdetének és kimenetelének megítéléséből indulnak ki. Mindenestre ezen álláspont a szakemberre a hosszabb időre kiterjedő megfigyelésnek nagyobb terhét rój ja, az esetek megfigyelésénél nagyobb óvatosságra inti és a diagnosis korai felállítását megnehezíti, de a beteges állapotok természete mélyebb psychikus mechanismusának felismerésére, végül pedig az egyes kórformák élesebb határokkal való különválasztására biztosabb támpontokat nyújt. A kiélesedett psychiatrikus megfigyelő képesség, a melyet természetesen a sok eset észleléséből eredő tapasztalat nagy sulylyal támogat, lehetővé teszi azonban bizonyos tünetek a kórforma keretében való megjelenése módjából, lefolyásából, csoportosulásából a diagnosisnak már korábban való megállapítását. Ennek sikeres elérésében támogatják különösen az újabb időben egyre nagyobb tért nyerő psychoanalysis és ennek egyik legfontosabb eszközét alkotó associatiós vizsgálatok, a melyekben kifejezést nyerhet 1. a szellemi egyéniség, physiologikus és pathologikus formáiban, 2. bizonyos kórformák sajátsága, 3. a szellemi és motoros mőveletek között lévő összhang vagy dysharmonia magyarázata. Az eset, a melyet Moravcsik tanár úr engedelmével ismertetni kívánok s a melyet részletes tanulmányom tárgyává tettem, nagyon érdekesen demonstrálja, miként egyesülhetnek sokszerü functionalis zavarok, bizonyos, a psychosistól idegen kórformák tünetei valamely kezdetben csak homályosan kialakuló paranoia bevezető szakában és menynyire komplikálhatja, tarkítja és színezheti a hysteria alapvonása a vele kapcsolódó psychosist. Vissza