Coomaraswamy, Ananda K.: Keresztény és keleti művészetfilozófia

Előszó

ELŐSZÓ A LIBRI ARTIS SOROZATHOZ Az ember egyik aspektusában homo intra dominium - otthon lévő ember, másik aspektusában homo viator - úton lévő ember. Otthona egy kultúrán alapuló civilizáció, melyet - ha igazi civilizáció - a metafizikai hagyomány, a kultúrák feletti közös intellektuális alap fénye hat át. Ez a szakrális civilizáció horizontális szellemi bázisként lehet a kiindulási pontja annak a vertikális - életfeletti irányába mutató - religionális útnál, melyen az ember mint artifex, - mester és egyben művész is - önmagát egy benső megismerési, átalakítási folyamat által lényegi önmagához visszavezetheti. A jelenkori, metafizikai érzékenységét vesztett embernek egy ilyen jellegű út bejárásához kicsi az esélye. Az alapvető változás, ami ezt megnehezíti a szellemi alap elveszítése, a transzcendens eredet-tudat hiánya, ami az eredetihez képest egy megfordult állapotot eredményezett. Ennek a megfordultságnak egyenes következménye, hogy az eredetét a tudatalattiban kereső modern ember művészethez való viszonyulása diametrális ellentétben áll a tradicionális emberéével. Ma a művészet és művészetértelmezés - Hamvas Béla kifejezését használva - a «privát önkény» területére száműzetett. Annak számára azonban, akiben egy határozott affinitás ébred, hogy életét egy olyan úttá tegye, melyben a művészetnek kiemelt szerepe van, azt az egyetemes szimbolikus nyelvezetet kell magáévá tennie, amelyet az archaikus ember születésétől fogva intuitíve birtokolt. A LIBRI ARTIS sorozat célja ezen örök szimbolikus értelmezés megismertetése, az elveszített, elfelejtett szellemi alap újbóli felszínre hozatala. Az ehhez vezető út a tradicionális művészet principiális megismerésén keresztül vezet. Mielőtt ennek az útnak nekivágnánk, mindenek előtt az alapokhoz kell visszanyúlni, az «Első Princípiumhoz» és «első tetthez», hogy a művészet eredeti lényegét megértsük. A művészet elválaszthatatlan a teremtéstől, mivel a teremtésből ered és a teremtésre utal vissza. A legmagasabb rendű művészet a teremtés, melyben a «név és forma feletti Megnemnyilvánult» formát ölt és egyetemes létként megnyilvánítja önmagát. Ez a forma általi megjelenés az isteni arculat manifesztációja (epiphania), egyfajta szent látszat, melyet a hinduizmus Mayának nevez, tantrikus irányzata pedig teremtői hatalomként értelmez. Ugyanakkor a Maya művészet is egyben, mivel a megnyilvánulás az isteni Építőmester (Demiurgosz/teremtő, alkotó isten, kézműves) művészi alkotása. Egy másik megközelítés szerint a Maya mágia, varázslat, melyben önmagamat varázsolom el, és elvarázsoltságomban «nem emlékszem»varázslói voltomra. Itt nem egy köznapi értelemben vett felejtésről, hanem egy «lét- és lényegfelejtésről» van szó; nemcsak teremtő voltomat «felejtettem el», de potenciális teremtő voltomat sem ismerem fel, kizárólag teremtettségemet. Vissza