Szántai Lajos: "Szent őseink nyomában maradva..."

Fülszöveg

"Szántai Lajos »királyi útjának« - az ő egyenesen idevágó megjelölését foglalva idézőjelbe - két fő tétele a Magyar Szent Korona, s a magyar népmesék. Első előadásain még e kettőt emlegette mint sajátos arculatú műveltségünk, illetve a magyarság részére feladatul kijelölt »megvalósítás« legfontosabb, máig lankadatlan hatékonyságú eszközlőit. Később érdeklődési köre szükségképpen tágult a mitikus magyar történelem nem kevésbé izgalmas, fényes távlatokat sejtető kérdéscsoportja irányába. Ma is jobbára ezzel a hármas-egy témával járja az országot, mint az organikus magyar műveltség egyik legfelkészültebb, leginvenciózusabb és legfáradhatatlanabb apostola.
Szántai Lajos ihletett műelemzései nyomán, amelyeknek fő inspirációs forrása a Képes Krónika, egészen új kép rajzolódik elénk nemzetünk mitikus - azaz valódi! - történelméről. A mára kisebb könyvtárnyivá dagadt »igazi«, »hamisítatlan«, »rejtett« stb. magyar történelem-rekonstrukcióhoz viszonyítva az övé két fontos vonásával tűnik ki. Az egyik a képi forrásokhoz való imponálóan - de úgy is mondhatnánk: meghatóan - szigorú ragaszkodása. A korábbi képértelmezési kísérletektől eltérőleg ő először a szó legszorosabb értelmében "elolvassa" az elemzésre kiválasztott műveket, mondjuk, a Képes Krónika egyik vagy másik miniatúráját, és csak ezután kezdi magyarázni őket.
Ha ezt a sajátosságát Szántai munkásságának elsősorban módszertani tekintetben találjuk tanulságosnak, akkor a másikról viszont azt mondhatjuk, hogy elsőrendű tartalmi vonatkozásai miatt érdemes a figyelmünkre. Egyetlen mondatba sűrítve és némileg vulgarizálva a kérdést, úgy fogalmazhatnánk, hogy Szántai Lajos a magyarság önsors-javító, illetve emberiség-nemesítő - a kétféle tendencia szorosan összefügg egymással! - tevékenységében döntő mozzanatként ismerte fel és írta le az »áldozat-terápiát«..."
Vissza