Erdélyi Sándor: A hegedű

Előszó

A hazai művelődéstörténet szerves részét képezi a zenei élet. Ez pedig aligha képzelhető el hangszerek nélkül, jóllehet a zenetörténet gyakran hajlamos megfeledkezni azok kielégítő vizsgálatáról, kutatásukról és főképpen a mesterekről, akik a muzsikusok hangszereit készítették. Igaz, nem volt szükség minden időben a hangszerkészítőre. Az emberiség őskorában, de még a jóval későbbi időkben is, a zenészek maguk késíztették hangszereiket. Napjainkban is láthatunk olyan népi muzsikusokat, akik saját készítésű hangszereken játszanak. Olyan időket is ismerünk, amikor még a muzsikus nem tartozott a közösségből kivált egyéb mesteremberek közé, volt más "tisztességes" mestersége is. Azt a korszakot, amelyben megkíséreljük fellelni a Magyarországi hangszerkészítés egyik nevezetes ága - a hegedűkészítés - kezdeteit, már a munkamegosztás e téren is jelentkező hatása jellemzi. Ez az a korszak - a XVII-XVIII. sz. - amikor még fellelhető az írásos emlékekben a hangszerkészítő-muzsikus, a több hangszeren játszó és azokat javítani tudó zenész, a zeneszerző-hangszerjátékos, de az író-szerző-muzsikus vagy éppen a "szerszám"- és hangszerkészítő is. A korszak lényegében Moháccsal (1526), illetve a török megszállással kezdődik, hiszen az ország három (olykor ténylegesen több) részre szakadása olyan sajátságos helyzetet teremtett, amely jelentősen befolyásolta Magyarország gazdasági, politikai, de művelődési viszonyait is. Négy sajátságosnak nevezhető centrumot találtam éppen a vizsgálandó hegedűkészítés vonatkozásában, melyek részben a kezdeteknél, részben a további fejlődés szempontjából bírtak jelentőséggel: Erdély, Eperjes, Pozsony és Pest-Buda. Súlyuk, területi kiterjedésük, a sajátságos zenei vonatkozásaik ugyan eltérőek, időben sem esik egybe hatásuk jelentkezése, mégis úgy vélem, hogy a történelem összefonódó szálai közül e négy, jelentősebb a többinél. Az elmondottakból tehát egyértelmű, hogy a vizsgált korszak a XVII-XVIII. század, de nem hagyhatók figyelmen kívül a XVI. századi előzmények, és a napjainkig ható következmények sem, a terület pedig a történelmi Magyarország, de nem elhanyagolhatóak a környező, esetleg távolabbi országok sem. Ez utóbbiak fontosságára elég talán annyit megemlíteni, hogy hegedűkészítésről valójában nem lehet a szó mai értelmében beszélni, amíg ezt a hangszert Olaszországban, Franciaországban, Németországban, vagy Ausztriában "fel nem találták". Vissza