Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Jókai Mór Münchenben kelt autográf feljegyzése.
A német nyelvű, keltezéssel (München, 1886. november 28.) ellátott, jó állapotú autográf kézirat alján Jókai Mór író tollal beírt, jól olvasható aláírása látható.
Jelen dokumentum 1886. november 28-án kelt, nem sokkal Jókai feleségének, a kor ünnepelt színésznőjének, Laborfalvi Rózának a halála után. Jókai 1848. augusztus 29. vette feleségül Laborfalvi Rózát. Majdnem negyven évi házasság után 1886-ban Laborfalvi megbetegedett és november 20-án hajnalban meghalt. Jókait mélyen megrendítették a történtek, így a november 22-i temetés után egy hosszabb utazást tervezett nevelt leányával, Jókai Rózával (Laborfalvi unokája) együtt.
A következőket írta az utazásról az egyik korabeli lap: „Jókai Mórt nejének halála annyira megrendítette, hogy szükségét érezvén a szórakozásnak, már a legközelebbi napokban hosszabb utazást kezd leányának, Jókai Rózának társaságában. Először Münchenbe mennek, a hol Jókai Róza megszakítja festészeti tanulmányait s Münchenből több heti tartózkodásra Felső-Olaszországnak veszik utjokat. Az olaszországi ut után Jókai Róza átveszi Budapesten atyja háztartásának vezetését.” – (Székely Nemzet, 1886. november 25./4. évfolyam/182. szám).
Jókai és lánya, Róza a korabeli újságokban megjelent cikkek alapján november 25-én indult Münchenbe, majd egy rövid ott tartózkodás után tovább utazott Olaszországba.
Jókai maga, a következő sorokat írta a Müncheni útjával kapcsolatban:
„…Másnap este már Münchenben voltunk.
Az ismerőseim kedveért megjegyzem, hogy nem a geográfiai ismeretekben való tökéletlenség ejtette velem útba az Izár melletti Athenaet Olaszország felé. Ámbár ez nálam megbocsátható volna: ha mellém állítom a nápolyi fővasút-állomás pénztárosát, aki visszatérett minden módon arra kapacitált, hogy ha Budapestre akarok utazni, váltsak jegyet München felé, ez a legegyenesebb útja annak. Hanem azért kellett odamennünk, hogy búcsút vegyünk egy időre leányomnak második otthonától: a komoly, nyugodalmas bajor fővárostól, melynek Magyarország, művészeti felvirágzásáért, oly sokat köszönhet; a zseniális művész, magyar hazánkfia, Liezenmayer tanártól, ki irányunkban oly igaz baráti szívességet tanúsított, és a derék magyar családtól, a jó Ungeréktől, kiknél leányom, mintha saját családi körében volna, olyan gondos ápolást és jóízű magyar étekfogást talált. Azután összecsomagolni mindent: tanulmányt, atelierfölszerelést, mannequint, s útnak indítani Budapest felé.
Egész Münchenben létem alatt ködös, esős idő volt, ami alig engedett pár órát a képtárak, végignézéséhez; a többi részét a napnak „Buchholzék Italiában” olvasásával töltöttem. Egészséges, jó humorú olvasmány, különösen appetitoriumnak az olaszországi úthoz. Közbe egy kis Bädekker-tanulmány. Azután meg egy zsebbeli könyvecskében való búvárkodás, mely olasz kifejezéseket tartalmaz: mivelhogy annyit tudok olaszul, hogy a hírlapi újdonságokat megértsem; hanem az megeshetik azért rajtam, hogy forró vizet hozatok, mikor hideget akarok kapni az olasztól…” - (Jókai Mór: Utazás egy sírdomb körül. - IV. Még mindig az álmok.)
Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, 1904. május 5.) író, újságíró, politikus, a "Márciusi Ifjak" egyike. Első regényének a "Hétköznapok"-nak a sikere után az írásnak szentelte az egész életét. A "Pesti Füzetek", majd az "Életképek" szerkesztője volt. Az "Életképek" az idők folyamán egyértelműen politikai lappá alakul át. Jókai ebben cikkeivel a nemzeti politikát támogatja a "Szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméjének jegyében. Az "Életképek" után a "Pesti Hírlap" szerkesztését vállalta el, majd megindította az "Esti Lapokat", a radikálisok főorgánumát. A forradalom bukása után Jókai tevékenységét többnyire a "Vasárnapi Újságnak" szentelte, ami ugyan eszmeiségben megegyezett a nagy író gondolataival, de a lapnak politikai okokból a szerkesztője nem lehetett. A 19. századi magyar irodalom rendkívüli népszerűséget elérő, nagy regényírója volt, gazdag és tartalmas életművet hagyott hátra. Regényeinek befogadását, értelmezését a keletkezésüktől az utóbbi évtizedekig a realista és a romantikus stílus kettőssége határozta meg; e két irodalmi stílus ötvözése tette Jókait "a magyar nemzet íróóriásává".