Tamási Áron: Tamási Áron bejegyzése George Sbarcea emlékkönyvéből (Az autográf bejegyzésről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Tamási Áron aláírt és datált emlékkönyvi bejegyzése

Az egy autográf sornyi bejegyzés, az aláírással és keltezéssel: 

Tamási Áron (1897–1966) író kézjegye George Sbârcea emlékkönyvében maradt fönn, az ő számára írta bele Tamási, aki ekkor már a legjobb nevű erdélyi írók egyike, olyan művek szerzője, mint a Szűzmáriás királyfi (1928), az Ábel-trilógia (1926–1934), vagy a Jégtörő Mátyás (1935).

A bejegyzés meg nem nevezett címzettje – az ún. emlékkönyvi bejegyzéseknek ez is lehetséges jellemzője – George Sbârcea (1914–2005) román zeneszerző, író, diplomata, aki zeneszerzőként – fiatal korában – a Claude Romano nevet használta. Anyanyelvi szinten beszélt és írt magyarul. Apja az utolsó magyar király, IV. Károly háziorvosa volt, anyja Románia miniszterelnökének (Miron Cristea) húga. Kolozsvárott tanult zenét és jogot - ugyanakkor egy helyi könyvesboltban is dolgozott. 1940–46 között román diplomata, 1946-ban letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. 1956-ban szabadult, utána még számos művészeti és kulturális tisztséget betöltött. Zeneszerzőként és íróként is számos művet jegyez, íróként románul és magyarul adta ki könyveit. Öt nyelven beszélt, kapcsolatban állt a világ több elismert alkotójával (Romain Rolland, Luigi Pirandello, George Enescu vagy éppen Louis Armstrong), politikusokkal, és persze erdélyi és magyarországi írókkal-költőkkel. Utóbbi szakmai és/vagy baráti kapcsolatairól két könyvében (Befejezetlen emlékirat. Magyar írókról és művészekről, Bukarest, 1971 és Szép város Kolozsvár. Bukarest, 1980) is írt visszaemlékezéseket. Ő fordította román nyelvre Füst Milán A feleségem története című regényét (1978).

Szenvedélyes gyűjtő volt. Egy Móra Ferencnél tett látogatására visszaemlékezve írta le: „Ott szorongattam kezemben a bőrbe kötött emlékkönyvemet, amelybe egy-két sor kézírást reméltem kapni tőle. Szenvedélyesen gyűjtöttem neves emberek kézjegyét, s már tucatszámra volt belőlük a sima, merített lapokon." (Befejezetlen emlékirat, 43-44.) Több „kéziratgyűjtő” történetet leír, és több bejegyzést fotómásolatban is ad, pl. Bartók Béla, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Zilahy Lajos kézjegyét.

Fotóreprodukcióban közli Tamási Áron jelen kéziratát is (Szép város Kolozsvár, 106.).

Sbârcea visszaemlékezése szerint Tamásit – mint oly sok magyar írót – Kolozsvárott ismerte meg a harmincas évek elején, amikor könyvesboltban dolgozott. „Sokan jártak hozzánk, mert […] az üzletvezető mindenkit szívélyesen fogadott” (Befejezetlen emlékirat, 27.) – így ismerte meg pl. Kuncz Aladárt, Kós Károlyt, Benedek Marcellt, Dsida Jenőt, Bartalis Jánost, Jancsó Elemért, Karácsony Benőt, Bánffy Miklóst.

A képaláírás szerint a bejegyzés „Tamási Áron kézjegye emlékkönyvemben, zenés vígjátékom bemutatója alkalmából”.

Sbârceát azonban megcsalta emlékezete: három és fél évtized távolságból már nem pontosan idézte fel a régi eseményeket. 1936. november 6-án ugyanis nem neki volt bemutatója, hanem éppen Tamási Áronnak. Aznap fél kilenc órás kezdettel mutatták be – Kádár Imre rendezésében és Bánffy Miklós bevezető szavai után – a kolozsvári Magyar Színházban a Szépmíves Céh és a színház drámapályázatán nyertes színpadi játékot, a Tündöklő Jeromost. A háromfelvonásos „népi játék” ünnepi díszelőadásra készülődtek, ez alkalomból Kolozsvárra érkezett Jób Dániel, a Vígszínház igazgatója, Incze Sándor, a Színházi Élet főszerkesztője, Lantos Kálmán, a Révay Testvérek kiadóvállalatának vezérigazgatója és több más, neves színházi ember, ugyanis a darabot eredetileg a Vígszínház vásárolta meg, de hozzájárult ahhoz, hogy az ősbemutató Kolozsvárott legyen. A premier után ünnepi bankettet tartottak, melyen fénykép is készült Tamásiról és a vele egy asztalánál ülőkről (Féja Géza: Költő a színpadon. Színházi Élet, 1936. nov. 15–21. 28–29.), de Sbârcea ezen nincs rajta. A visszaemlékezés képaláírásában ezt a bemutatót keverte össze valószínűleg a Szerelemre született című zenés vígjátékáéval; 1936 novemberében már folytak ennek is előkészületei, de premierjére csak 1937. június 19-én került sor a Magyar Színházban.

Az idézőjelbe tett mondat Tamási önidézete: egy variánsát éppen a Tündöklő Jeromos harmadik felvonásának elején mondja Sáska Mihály évődőn Ágnesnek, miközben az lány a korcsmáros ingének nyakát gombolja: „Nem bánom, ha egy kicsit babrálod is.” A lány viszont így felel rá: „Nem cica maga.”

*

A lapon Tamási bejegyzése alatt még egy kézjegy található: Erdély egyik jól ismert művelődéstörténeti szereplőjének datált aláírása: „Gr. Teleki Ádám / 936 XI/6”. Tőle csak ennyi szerepelt az emlékkönyvben, nem írt mást.

Gróf Teleki Ádám (1900–1972) erdélyi magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró, szerkesztő volt. Kolozsvárott végezte iskoláit és az egyetemet, cikkeket írt az Ellenzék c. kolozsvári napilapba, részt vett a Helikon rendezvényein, jelent meg írása a Hitelben, 1936–42 közt pedig főszerkesztője volt az Erdélyi Gazda c. lapnak. Baráti társaságába több erdélyi író is tartozott, akiket anyagilag támogatott is. 1937 októberében részt vett az erdélyi magyar ifjúság – éppen Tamási szervezte és általa elnökölt – Marosvásárhelyen tartott találkozóján, ahol Teleki is előadást tartott, majd Tamási Áronnal együtt a Vásárhelyi találkozó Állandó Bizottságának tagjának választották. A háború után Marosvásárhelyen élt. 1950-ben letartóztatták, és a Márton Áron-perben hazaárulás vádjával tizenöt évnyi kényszermunkára ítélték. És bár innen 1956-ban szabadult, 1961-ben újra letartóztatták, ezúttal „irredenta lázítás, valamint tiltott könyvek tartása” vádjával került börtönbe, ahonnan 1964-ben szabadult.

Teleki és Tamási 1927-től bizonyosan ismerték egymást – ekkor mindketten ott voltak egy Helikon-esten, Tordán –, 1936 novemberében pedig már természetesen Teleki is ott volt a Tamási-darab bemutatóján, illetve az azt követő banketten. Az írásképből talán az is látszik, hogy a fiatal kéziratgyűjtő zeneszerző már az est egy későbbi szakaszában kereste meg őt kérésével, hogy írja alá az emlékkönyvet.

Viszont az ő aláírását Sbârcea vélhetően politikai megfontolásból – vagy cenzurális okok miatt – nem közölte hasonmásban Tamási Áron bejegyzésével együtt.

*

A Tamási-kézirat dátuma egy nappal korábbi csak a Dsida Jenő-bejegyzésénél. Ez is összekapcsolja őket: nemcsak Sbârcea emlékkönyvében kerültek egymás mellé, de a kronológiában is: Sbârcea egy nap eltéréssel találkozott Erdély egyik legjelentősebb írójával költőjével.

A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - szegedi irodalomtörténész - munkája.