Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1952, Művelt Nép Könyvkiadó (Szikra Nyomda, Bp.), 80 p. + XL t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Szolnoki művészet. 1852-1952. Írta: Végvári Lajos.
A feliratos előlapon a szerző, Végvári Lajos tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Sárdy Brutusnak szeretettel és barátsággal sok együtt töltött munkás éveink emlékére, hálával a sok virágért. 1953. január 15. Végvári Lajos".
A dedikáció címzettje, Sárdy Brutus (Perlasz, 1892. január 20. – Budapest, 1970. szeptember 28.) festőművész és restaurátor. Sárdy 1918-tól a Nemzeti Szalon és a Műcsarnok kiállításain mutatta be finom hangulatú, naturalista jellegű tájképeit, majd 1933 és 1953 között restaurátorként dolgozott a Fővárosi Képtárnál, valamint több kiállításon szerepelt képeivel. Ezt követően a Magyar Nemzeti Galéria Restaurátori Osztályának vezetőjévé nevezték ki.
A címfedélen Fényes Adolf Testvérek c. festményének színes reprodukciója látható. Negyven képtáblán fekete-fehér, feliratos reprodukciókkal illusztrált, valamint bevezetéssel, jegyzetekkel, a könyvben tárgyalt művészek reprodukált műveinek jegyzékével, általános irodalomjegyzékkel és a művészek betűrendes névmutatójával kiegészített kötet.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány több színnel feliratozott, színes, alakos-ábrás illusztrációval ellátott címfedéllel, aranyozott feliratos, kopott könyvgerinccel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője, Végvári Lajos (Zsira, 1919. augusztus 28. – Miskolc, 2004. május 29.) művészettörténész, szakíró. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen művészettörténetet, keresztényrégészetet és összehasonlító irodalomtudományt hallgatott. A második világháborúban szovjet hadifogságba esett és csak 1947-ben tért vissza. A Fővárosi Népművelési Intézet tudományos tanácsadója, a Fővárosi Képtár munkatársa, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Képzőművészeti Főiskola tanára, a Miskolci Képtár és a Herman Ottó Múzeum művészettörténésze, a Miskolci Bölcsész Egyesület egyik alapító tagja volt. Több mint negyven könyve jelent meg, emellett tanulmányokat, katalógus bevezetőket, kritikákat is írt. Legfontosabb műve a Munkácsy Mihály életének és művészetének bemutatását tartalmazó nagy monográfia. A festészet története mellett fotóelmélettel és fotóesztétikával is foglalkozott.
Előszó
A magyar művészettörténeti irodalomban még nem jelent meg olyan tanulmány, amely a szolnoki festők munkásságát történeti összefüggésében tárgyalta volna. Készültek ugyan különböző ismertetések,...
Tovább
Előszó
A magyar művészettörténeti irodalomban még nem jelent meg olyan tanulmány, amely a szolnoki festők munkásságát történeti összefüggésében tárgyalta volna. Készültek ugyan különböző ismertetések, ezek azonban - bár részleteredményeket értek el - a szolnoki művésztelepnek a magyar festészetben elfoglalt helyét bizonyos általánosságokon túl nem méltatták. A művésztelep 25 éves évfordulója alkalmából kiadott könyvecskében szereplő tanulmányok nagyrésze is közhelyeket ismétel, vagy a Szolnokon dolgozott művészeket úgy állítja be, mintha ezek kivétel nélkül a soviniszta reakció érdekeit szolgálták volna. Újabban viszont szokásos a szolnoki művésztelep jelentőségét túlbecsülni és szembeállítani a nagybányai mozgalommal.
Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a szolnoki művésztelepnek sem stiláris, sem eszmei, sem tematikai jellegzetessége nincs. Éppen ezért a szolnoki művészet általában nem olyan egyértelmű, mint a nagybányai. Ha a szolnoki művészetet közelebbről megvizsgáljuk, akkor világosan kirajzolódik a szolnoki művészet eszmei és stiláris ingadozása.
Vissza