Divald Kornél: Felvidéki séták (Dr. Hoffmann Editnek dedikált példány)
Szerző
Divald Kornél
Szent István Társulat
(Budapest)
Kiadói fűzött kemény papírkötés
, 239 oldal
Sorozatcím: |
|
Kötetszám: |
|
Nyelv: |
Magyar
|
Méret: |
23 cm x 15 cm
|
ISBN: |
|
Aukció vége: |
2018-12-16 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, é.n., Szent István-Társulat kiadása (Stephaneum Nyomda és Könyvkiadó R. T., Bp.), 239 p.; ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Szerző által dedikált példány. Első kiadás. Felvidéki séták. Írta: Divald Kornél.
A kötet címlapján a szerző, Divald Kornél névre szóló dedikációja olvasható: "Dr. Hoffmann Edithnek szíves emlékül igaz tisztelője Divald Kornél".
A dedikáció címzettje Dr. Hoffmann Edith művészettörténész, muzeológus, a Szépművészeti Múzeum múzeumi igazgató-őre.
Szövegközti feliratozott, fekete-fehér képanyaggal illusztrált, a képek lajstromával és tartalomjegyzékkel kiegészített kötet.
Kiadói varrott papírkötésben lévő példány felragasztott, tematikus képpel illusztrált, feliratozott címfedéllel, könyvkötő által pótolt új vászon könyvgerinccel, szép, tiszta belívekkel, hiánytalan, megkímélt, jó állapotban.
"A Felvidék művészetét, építészetét gazdag képanyaggal bemutató kötet személyes megjegyzésekkel és kultúrtörténeti adalékokkal kiegészítve nyújt teljes képet az értékes magyar vidékről." - írta Rohonyi Vince a felvidék helytörténésze.
Előszó
Részlet a könyvből:
Utazni vasúton, kocsin, hajón vagy akár gyalogszerrel mindenkor nagyon szerettem. Ebben lehet valami családi örökség is. Ahány ősömről tudok, mind sokat utazott, holott...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Utazni vasúton, kocsin, hajón vagy akár gyalogszerrel mindenkor nagyon szerettem. Ebben lehet valami családi örökség is. Ahány ősömről tudok, mind sokat utazott, holott mindig városlakók voltunk. S régi városaink hajdani lakóinak ma is az a hirük, hogy legfeljebb sátoros ünnnepkor lépték át a város kapuját friss levegőt szívni. Mint minden általánosításban, ebben sincs sok igazság. A régi városi polgár, akár mesterember, akár kereskedő vagy litteratus volt, pályáján, szűkebb hazája közéletében alig vihette valamire, ha világot nem látott Amíg le nem rótta vándorútját, céhbeli mester sem lehetett. A kereskedelmi utazó csak korunk gazdasági versenyének kivirágzása. Régi kereskedőink áruért, mesterembereink nyersanyagért maguk jártak be nem egyszer messze földet; az esküdt polgárokat pedig a város ügyes-bajos dolgaiban sűrűn küldték ki követségbe Budára, majd a bécsi udvarhoz, de nem egyszer más külföldi városokba is. Régi világjáró diákjainkról mindenki tud.
Vissza
Tartalom
Készülődés | 3 |
Lőcsének régiségei | 10 |
A Tátra alján | 25 |
Túl a Magurán | 33 |
A káptalan birodalma | 42 |
Nyolc falu egy nap | 52 |
A felsőmagyarországi bányavárosok | 61 |
A Branyiszkón át tovább | 72 |
A magyar Gascogne | 77 |
A színfalak mögött | 87 |
Bánk bán földjén | 99 |
Rövid értekezés Európa legszebb drágakövéről | 107 |
Néprajzi kirándulás | 116 |
Egy kastély pusztulása | 126 |
A legsötétebb Makovicában | 133 |
A Vág felső völgyében | 142 |
Árva vára és árva vidéke | 152 |
Besztercebányai emlék | 160 |
A bányavárosok művészete | 168 |
A bányavidék népe | 179 |
Szánkón Körmöcbánya körül | 187 |
A Vág völgyében tovább | 187 |
Utazás akadályokkal Gömörmegyében | 210 |
Leszerelés | 224 |
Képek lajstroma | 237 |
Vissza