Kertész Imre: A kihallgatási taktika lélektani alapjai

Előszó

Részlet a kötetből: A kihallgatási taktika fogalma A büntetőeljárási törvény (1962. évi 8. sz. tvr.) a nyomozóhatóságok feladatává teszi, hogy intézkedéseket foganatosítsanak a bűntettek megelőzése, felderítése és folytatásának megakadályozása érdekében. Ezen hármas feladatból nehéz lenne kiemelni, hogy melyik fontosabb. Azonban mégis azt mondhatjuk, hogy hármójuk alapját a bűncselekmények felderítése képezi. A felderítés adja ugyanis meg a lehetőséget más bűncselekmények megelőzésére és a bűncselekmény folytatásának megakadályozására is. A bűncselekmény felderítése elsősorban azt jelenti, hogy a büntetőeljárási törvény 110. és 168. §-ai értelmében a nyomozás teljesítése során a nyomozó hatóság gondoskodik az elkövető kilétének és a terhelt személyi adatainak megállapításáról, felderíti a tényállást, a bűntett elkövetési helyét és időpontját, módját, indítékait, következményeit és egyéb lényeges körülményeit, továbbá a bűntett és az elkövető társadalomra veszélyességének megítéléséhez szükséges személyi, illetve tárgyi körülményeket. A büntetőeljárásról szóló tvr. 13. §-a 1. bek. értelmében pedig a nyomozó hatóságnak a büntetőeljárás során föl kell deríteni azokat az okokat és körülményeket is, amelyek a bűntett elkövetését lehetővé tették, vagy előmozdították. Ezeknek az eseményeknek, okoknak és körülményeknek a felderítése tulajdonképpen megismerési folyamat. Természetesen az egész nyomozást nem lehet egyszerűen megismerési folyamatnak tekinteni, hiszen a nyomozás során egy sor olyan intézkedést kell tenni, mint pl. a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, az őrizetbevétel, körözés stb., stb., amelyeknek csak alapjában rejlik a megismerési tevékenység, de ezenkívül egy sor más, méghozzá igen fontos és lényeges elemet is tartalmaz. Vissza