Előszó
Vakmerőségnek látszik ugyan, a Himfy Szerelmei után, Erató lantján valakinek megrendíteni merni mostanában; nem azért, mintha egy egész nemzetben csak egy nyájas költőnek kellene lenni; vagy a...
Tovább
Előszó
Vakmerőségnek látszik ugyan, a Himfy Szerelmei után, Erató lantján valakinek megrendíteni merni mostanában; nem azért, mintha egy egész nemzetben csak egy nyájas költőnek kellene lenni; vagy a tiszta és vétek nélkűl való szerelemnek édes jótéteményi és azoknak az emberi szívbe és képzelődésbe olyan egyformák volnának a munkái, hogy az ember azoknak előadásában mindég egy húron kénytelen volna jádzani; hanem azért, hogy mikor már egy nemzetnek nyelvén egy tökéletes zseni méltóvá tette magát polgártársainak kedvelésére, akkor a tűrhető ugyan, de őnálánál kisebb léleknek szerzeményi még bőlcsőikben megfúladnak.
Himfy Múzsájának képzelődési nagyok, mint a felháborodott Etna; találmányi egyenlők, tarkák, kifogyhatatlanok: egyszóval ez egész munkája olyan, mint valamely igéző vidéke a Cyprus boldog szigetének; virágokon tapod az ember mindenütt, és még ott is, ahol irtódzni kellene, a kőszirtokon, a meredek tengerpartokon, gráciákat talál az ember s hizelkedő Ámorokat a kataraktákon.
Vissza