Tömörkény István dedikált fotója Barcsay Károlyné Hutter Juliska részére (A kötetről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható)

Tömörkény István által dedikált fotográfia.

A fotográfia mérete: 19,2 cm x 12,9 cm.
A fotográfia mérete keretben: 28,1 cm x 23,7 cm.
A fotó készült: Keglovich Emil műintézetében.

Tömörkény István (1866–1917), aki a dedikáció keltezésekor a szegedi Városi Múzeum és Könyvtár igazgatója volt (később ez lett a Móra Ferenc Múzeum, és az abból kivált Somogyi-könyvtár), Kosztolányi Dezső szerint a magyar irodalom európai rangú írója volt. És bár viszonylag sokat írt – műveinek kritikai kiadása nyolc kötet, de így sem teljes, sok írása került elő azóta különféle lapok hasábjairól –, ugyanakkor nagyon keveset dedikált; kézjeggyel ellátott könyvei ritkaságszámba mennek, alig-alig bukkannak föl aukciókon.

Dedikált fényképe még ritkább: eddig egyetlen sem volt ismert. Nemhogy árverésen nem szerepelt, de a Tömörkény-kutatás sem tud ilyenről. (Pedig a most előkerült kópia azt mutatja, volt ilyen, vagy voltak – de akkor a többi még vagy lappang, vagy megsemmisült.) Így ez a mostani darab a maga nemében az első – és jelenleg egyetlen – ilyen példány.

A fotó hátoldalára Tömörkény az alábbi dedikációt írta:

Barcsay Károlyné Hutter Juliska / húgomnak szeretettel / Szeged, 1910, decz. 25. / Tömörkény István

A Tömörkényt íróasztalánál lencsevégre kapó felvétel készítője az egyik legismertebb szegedi fényképész, Keglovich Emil (1856–1912), aki húszéves korától dolgozott szakmájában, és – korábbi, mással közös cége után – 1892-től saját műtermet vezetett. 1896-ban elnyerte a millenniumi nagy érmet, 1900-ban a pedig a párizsi világkiállítás aranyérmét. Tömörkényt többször is lefotózta. (Bővebben lásd: T. Knotik Márta: Fényírók és fényirdák Szegeden. 1859–1913. Szeged, 2009.)

Keglovich portréi közül többet jó minőségben reprodukáltak, általában ezek szoktak föltűnni a Tömörkény-szakirodalom köteteiben vagy más, róla szóló írások illusztrációjaként. Ez a felvétel azonban kivétel: talán lehet mondani, hogy Tömörkény ismert fotói közül ez a legismeretlenebb. A centenáriumra kiadott Tömörkény-emlékkönyv (Szeged, 1966) egy jegyzetben közli: „Írónkról teljes ikonográfiát szerettünk volna adni; sajnos közgyűjteményeink gyér és gyatra anyaga ezt nem tette lehetővé” (468.), s nagy valószínűséggel ez az oka annak is, hogy bár a kiadvány ismeri ezt a felvételt, mégis csak egy nagyon kivágott, gyenge minőségű reprodukciója szerepel benne (Emlékkönyv 82.), az is mintha erősen retusálva lenne. Tehát ez a most felbukkant pozitív kópia többszörösen is ritkaság.

Értékét növeli, hogy Tömörkény egy családtagjának adta ajándékba. Erről árulkodik a „húgomnak” szó is, amelyet az író nem a „fiatalasszony” szinonimájaként használt, hanem a családi viszonyra utalva. A címzett pedig azonosítható: Hutter Juliska (Julianna Hutter, 1880–1962) Tömörkény „szegedi” családjába tartozott: nem Tömörkény vér szerinti rokona, de közeli családtag: Tömörkény nagynénjének nevelt lánya (s egyben a nagynéni férjének unokahúga).

Hutter Juliska családtörténete régebbre vezetően fonódott össze a Tömörkény családjáéval, és több ponton is metszik egymást.

Juliska nagybátyja, a későbbi sörnagykereskedő, Hutter József (Josef Hutter, 1841–1917) az 1860-as évek végén telepedett le Szegeden. Itt is nősült meg, felesége Strőbl Jusztina (1842–1896) lett, aki – Strőbl Ignác fiatalabb lányaként – húga volt annak a Strőbl Máriának (1826–1883), aki majd felnőve Josef Steingaßner, azaz Steingassner József (1825–1883) szegedi vendéglős felesége lett. Utóbbiak pedig az író, Tömörkény (született Steingassner) István szülei.

A sörnagykereskedő és felesége házassága azonban gyermektelen maradt; ezért is vállalták a férj Károly nevű öccse és annak felesége (Filep Mária) gyermekeinek nevelését. A két, itt nevelkedett gyermek: ifj. Hutter Károly, a későbbi szintén sörnagykereskedő, és Hutter Juliska, a dedikáció címzettje.

Juliska 1904. március 19-én kötött házasságot Barcsay Károly (1875–1955) szegedi gyógyszerésszel (Tömörkény István végzettsége is gyógyszerész volt!), egyik házassági tanújuk a későbbi polgármester, Lázár György volt. Juliska apósa, id. Barcsay Károly 1875-től volt Szegeden patikatulajdonos; később – a családi változások, majd az após halála miatt – ennek egy résztulajdona Hutter Juliska tulajdonába került (1907), végül 1914-ben az egész az övék lett, férjével.

Tömörkény és Juliska családja azonban már jóval korábban ismerték egymást. A kutatások felderítették, hogy a Szegedre költözött, de még nőtlen Hutter József egy ideig alkalmazottja volt előbb Szegeden, majd Makón, majd ismét Szegeden vendéglőt üzemeltető Steingassner Józsefnek, aki később a sógora lett. A szakirodalom szerint „a két osztrák-német származású férfiú közötti jó viszony és a közvetlen rokonság kialakulásának körülményei ismeretlenek. Kétségtelennek látszik azonban, hogy az atyafiság létrejöttéhez a Steingassner–Strőbl házaspár vendéglőiben eltöltött időszak jelentősen hozzájárult. A család szerint bizonyos, hogy Hutter József sikeres üzletkötői pályájának elindulása Steingassner Józsefhez […] kötődik.”. (Szabó Tamás: Egy szegedi sörkereskedő nagypolgári család: a Hutter família és a Hutter-Ferencsevits nagykereskedés. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyvei. Studia Historica 13. Szeged, 2010. 267–329.)

Így aztán természetesen Tömörkény István is régóta ismerte a családnak ezt az ágát, és Szegedre kerülése után Juliskát is, aki „leány korában nagyon szeretett fel-alá velocipédezni a városban a kor újdonságának számító biciklijén. Nagylány korára pedig az egyik jól ismert tagja lett a város módosabb polgári közösségeinek” (uott.). 1910 karácsonyán pedig – most már tudjuk – Szeged legjobb írójától egy dedikált fényképet kapott.