Rab Erzsébet: És nem verik félre a harangot (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből: Sokan vagyunk a Te szemedben, de Te tévedsz! ... Nem négyszer: sok százezerszer annyian tértünk vissza, mint amennyien, elmentünk, mert nemcsak mi jöttünk vissza, visszaszállnak azoknak lelkei is, akik haza helyett ellenséges földön pusztultak el - és rádszállnak, marcangolják lelkiismereted! Csak neked írtam, ki kevesled az áldozatot és sokallod a visszatért csonkolttestű, betegszívű deportáltat, kinek nincs hova mennie, mert otthona romjait nem építheti fel a reménytelenség szétmálló köveiből. Én, a Dunántúl szerelmese nem térhetek vissza: oda, ahol erőszakkal széttépték azt, ami egynek lett teremtve. Mindenemből kifosztva: csak egy kórházi ágy az otthonom. . El akarom felejteni mindazt, ami velünk történt. Ki kell dobnom magamból annak emlékét is. Mint a modern orvosok, kik a beteget beszéltetik gyógyulásuk érdekében, így próbálom én is orvosolni magamat... Lelkem zúzott sebektől vérzik, kenegetem az írás olajával... Vissza

Fülszöveg

Új középkor: így hívták a fasizmus fekete éveit Európa írástudói. Valóban, újra fellobbantak a máglyák, hogy - kezdetben csak könyvet, műalkotást, betűvé változtatott gondolatot, - majd emberi életeket hamvasszanak el rajtuk.
Igen. A középkor támadt fel újra a kínzókamrák, szeges ostorok minden borzalmával és az élve eltemetett ártatlanok minden szenvedésével együtt.
A regény sötét soraiban rettenetes erővel elevenedik meg előttünk a fasizmus. És kevés az emberi szó, gyenge az írói toll, mert ördögi gonoszságát, annyi észbontó kínt talán nem is lehet elmondani.
Vádirat a mű. Vádirat a vérengző fasizmus ellen és vádirat azok ellen, akik nem verték félre a harangot.
Akik nem ismerték fel a veszélyt, akik meghunyászkodtak a fenevad előtt.
Egyben véres intelem is: őrködnünk kell, hogy ne támadhasson fel mégegyszer a fenevad. Mert elpusztít mindnyájunkat és mindent, ami emberi a földön, ha újból életre kel.
Ez hát Rab Erzsébet regényének tanulsága. Vissza