Telekes Béla: Válogatott versek (Melléklet: Telekes Béla két verssel kiegészített autográf levele W. Petrolay Margit írónak)
Magvető Könyvkiadó
(Budapest)
,
Kiadói félvászon kötés , 162 oldal
Kiadói félvászon kötés , 162 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 19 cm x 13 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2023-03-26 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, 1956, Magvető Könyvkiadó (Franklin-nyomda, Bp.), 162 p. + [1] p. + [1] t.: ill. + 1 mell.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Telekes Béla két verssel kiegészített autográf levelével ellátott példány. Válogatott versek. Írta. Telekes Béla.
Egy fekete-fehér a szerzőt ábrázoló képtáblával illusztrált, valamint jegyzetekkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A burkolót Pap Klára tervezte. Nyomtatta a Franklin-nyomdája, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány a szerző monogramjával ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, hiánytalan állapotban, két színnel feliratozott, kiadói borítófedélben.
Különálló egyedi melléklet:
Telekes Béla autográf levele, melyet kiegészített két versével.
A levélt szövege: "W. Petrolay Margit Úrhölgynek „a Paradicsom dombja” című regénye szerint nagytehetségű írónak könyve jelképes viszonzásául addig is, míg majd legközelebbi verseskötetemmel jelentkezhetem. Tisztelettel hálás olvasója Telekes Béla. 1947. július 7-én".
A két vers:
Vénségem éneke
Bódító vénség, képzelhettem-e,
Hogy megérhetlek? Jaj, csupa dér s köd a lelkem.
Május fényének voltam kisdede
És életem novemberének aggastyánja lettem.
Talptól fejbúbig roncs, mihaszna test,
Ha jár, ha áll, ül, fekszik : tönkre fárad -
Ős titok, énem, vesd már sutba, vesd
Hetvenhat évem vadonos útjain elnyűtt test-ruhádat.
Mint festőművész, ha vakulni kezd
S színeket csak lelke lát már, ecsete téved,
Úgy hallok egy-egy sugallatot, ihletet -
Csupa esdés: Írj verseddé!... S nem lelem meg a bűvös igéket.
Óh vénség, te szó elfelejtető,
Nosza tedd, hogy magamat is már elfelejtsem!
Eszelős némává bódíts! Legyek szent erő:
Teremtgessek világokat - zárkába ketrecezetten!
Vagy irtsd ki agyamat, úgy adj írt neki -
Engem szent-békés élő-holttá bódíts,
Hadd tudjak mindent elfelejteni...
Öh mindent, mindent, nemcsak a rosszat, hanem a jót is, a jót is!
De mégse! Amit most írok: szó-fia szó.
Mindegy, ha szép, ha rút, ha remek, ha gyatra;
Valómba nem az csendült!... Le nem írható,
Ami verseimül felujjong vagy sír - egyetlen pillanatra.
Óh mindig egy-egy sugallat az igazi vers!
Szótlan jövevény... Honnan jött? S hova illant ? -
Hejh, vénségem, te akárhogy letepersz,
Sebaj! Eltűrlek!... Nem kezdet a bölcső és nem vég a sírhant.
Nesze rekedt dalom, nesze roncs valóm! Vigyed!
Szabaduljon tőlük s tőled igazi énem.
Testbörtönéből most majd oda siet,
Ahonnan az a sugallat jött csábos, csókos csodaképen.
Oda, hol az a némán beszélő csoda él -
Megteremtvén magát s aztán a semmit
S a semmiből a mindent..... Mondai cél
Így zengeni öt! Születése titkán rést eszünk nyila nem nyit.
Óh hitvallók! Én nem tudom, milyen ő.
Hogyan is láthatna ember láthatatlant?
De tudva-tudom: van valami bűvös erő
S megváltásunkul az egyre mind több ős titkot kipattant.
Fény - s minden más fénynél hőbben ragyog
És tüze nem öl s nincs tűz, amely őt megölné.
Van, volt s lesz... Én egy sugárkája vagyok -
Énem vele gyúlt, vele égett s ég - öröktől fogva örökké.
Telekes Béla
Henry Wadsworth Longfellow költeménye, „a Paradicsom dombja” regénynek olvasása közben emlékezetembe villant régi fordításom.
Vitláf király pohara
Haldoklón Witláf, a vig király
Testálta arany poharát:
Had kapja a vig croylandi rend,
A vig croylandi apát.
Nagy, dús lakomáikon ez a pohár
Hadd járja, az ő pohara!
Emlékezetére abból igyanak
S pokolbeli kínjaira!
...És állt a karácsonyi szent lakoma
S járt körbe a billikom,
Borcseppek harmata ült ragyogón
Bozontos szakállaikon.
Ittak Witláf üdvére vigan,
Dicséret dicséretet ért
És ittak Krisztusért is nagyokat
S az összes apostolokért.
S a szentekért s a vértanukért
Szintúgy ittak nagyokat
S ahányszor ürült-térült a pohár,
Mindegyre uj szent is akadt.
A lector fönn a pulpituson
Csak mormolt, csak recitált
Ős, szent mondákat, énekeket,
sok szép homiliát...
Úgy folyt a cécó zavartalanul
A szent nagy-éjen ott,
A vén toronyban az őrbarát
Éjfelet kongatott.
Skuvik nyikkant, húnyt kéken a tűz,
Bújt künn felhőbe a hold -
S elvörösödött az apát, lebukott
A pohárra - s vége volt.
„ Meghelt! De maradjon kiki helyén!”
Szólt egy rezes orru barát.
„ Egy szenttel több! Üdvére hamar
Ürítsük Wiláf poharát!”
Fordította Telekes Béla
A "Vénségem éneke" c. vers megtalálható a kötetben a 155. oldalon, ezenkívül a levélben nincs a költemény összes versszaka leírva.
Kézzel írt, keltezéssel ellátott (1974. július 7-én), jó állapotú magánlevél.
A levelet írta, Telekes Béla (Felsőtelekes, 1873. május 4. – Budapest, 1960. október 28.) költő, műfordító, polgár-iskolai tanár. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott; Dickens, Hauptmann, Ibsen, Kleist, Lermontov, Maeterlinck, Moliere, Poe, Rostand, Shakespeare, Strindberg, Oscar Wilde stb. műveit ültette át magyar nyelvre. Borongós, sajátos hangulatú lírája hasonlatokban gazdag, istenes költészet.
A levél címzettje, W. Petrolay Margit (1908–1997) író, regény- és mesekönyv-író, műfordító. Trencsényi-Waldapfel Imre felesége. Az 1930-as évektől számos mesét és ifjúsági novellát, valamint több meséről és gyerekirodalomról szóló tanulmányt publikált. Legismertebb könyve, a Világszép kecskebéka, mely a nyolcvanas években látható volt a tv-ben is, mint bábjáték.
Egy fekete-fehér a szerzőt ábrázoló képtáblával illusztrált, valamint jegyzetekkel és részletes tartalomjegyzékkel kiegészített kötet. A burkolót Pap Klára tervezte. Nyomtatta a Franklin-nyomdája, Budapesten.
Kiadói félvászon kötésben lévő példány a szerző monogramjával ellátott címfedéllel, aranyozott feliratozású könyvgerinccel, hiánytalan állapotban, két színnel feliratozott, kiadói borítófedélben.
Különálló egyedi melléklet:
Telekes Béla autográf levele, melyet kiegészített két versével.
A levélt szövege: "W. Petrolay Margit Úrhölgynek „a Paradicsom dombja” című regénye szerint nagytehetségű írónak könyve jelképes viszonzásául addig is, míg majd legközelebbi verseskötetemmel jelentkezhetem. Tisztelettel hálás olvasója Telekes Béla. 1947. július 7-én".
A két vers:
Bódító vénség, képzelhettem-e,
Hogy megérhetlek? Jaj, csupa dér s köd a lelkem.
Május fényének voltam kisdede
És életem novemberének aggastyánja lettem.
Talptól fejbúbig roncs, mihaszna test,
Ha jár, ha áll, ül, fekszik : tönkre fárad -
Ős titok, énem, vesd már sutba, vesd
Hetvenhat évem vadonos útjain elnyűtt test-ruhádat.
Mint festőművész, ha vakulni kezd
S színeket csak lelke lát már, ecsete téved,
Úgy hallok egy-egy sugallatot, ihletet -
Csupa esdés: Írj verseddé!... S nem lelem meg a bűvös igéket.
Óh vénség, te szó elfelejtető,
Nosza tedd, hogy magamat is már elfelejtsem!
Eszelős némává bódíts! Legyek szent erő:
Teremtgessek világokat - zárkába ketrecezetten!
Vagy irtsd ki agyamat, úgy adj írt neki -
Engem szent-békés élő-holttá bódíts,
Hadd tudjak mindent elfelejteni...
Öh mindent, mindent, nemcsak a rosszat, hanem a jót is, a jót is!
De mégse! Amit most írok: szó-fia szó.
Mindegy, ha szép, ha rút, ha remek, ha gyatra;
Valómba nem az csendült!... Le nem írható,
Ami verseimül felujjong vagy sír - egyetlen pillanatra.
Óh mindig egy-egy sugallat az igazi vers!
Szótlan jövevény... Honnan jött? S hova illant ? -
Hejh, vénségem, te akárhogy letepersz,
Sebaj! Eltűrlek!... Nem kezdet a bölcső és nem vég a sírhant.
Nesze rekedt dalom, nesze roncs valóm! Vigyed!
Szabaduljon tőlük s tőled igazi énem.
Testbörtönéből most majd oda siet,
Ahonnan az a sugallat jött csábos, csókos csodaképen.
Oda, hol az a némán beszélő csoda él -
Megteremtvén magát s aztán a semmit
S a semmiből a mindent..... Mondai cél
Így zengeni öt! Születése titkán rést eszünk nyila nem nyit.
Óh hitvallók! Én nem tudom, milyen ő.
Hogyan is láthatna ember láthatatlant?
De tudva-tudom: van valami bűvös erő
S megváltásunkul az egyre mind több ős titkot kipattant.
Fény - s minden más fénynél hőbben ragyog
És tüze nem öl s nincs tűz, amely őt megölné.
Van, volt s lesz... Én egy sugárkája vagyok -
Énem vele gyúlt, vele égett s ég - öröktől fogva örökké.
Telekes Béla
Vitláf király pohara
Haldoklón Witláf, a vig király
Testálta arany poharát:
Had kapja a vig croylandi rend,
A vig croylandi apát.
Nagy, dús lakomáikon ez a pohár
Hadd járja, az ő pohara!
Emlékezetére abból igyanak
S pokolbeli kínjaira!
...És állt a karácsonyi szent lakoma
S járt körbe a billikom,
Borcseppek harmata ült ragyogón
Bozontos szakállaikon.
Ittak Witláf üdvére vigan,
Dicséret dicséretet ért
És ittak Krisztusért is nagyokat
S az összes apostolokért.
S a szentekért s a vértanukért
Szintúgy ittak nagyokat
S ahányszor ürült-térült a pohár,
Mindegyre uj szent is akadt.
A lector fönn a pulpituson
Csak mormolt, csak recitált
Ős, szent mondákat, énekeket,
sok szép homiliát...
Úgy folyt a cécó zavartalanul
A szent nagy-éjen ott,
A vén toronyban az őrbarát
Éjfelet kongatott.
Skuvik nyikkant, húnyt kéken a tűz,
Bújt künn felhőbe a hold -
S elvörösödött az apát, lebukott
A pohárra - s vége volt.
„ Meghelt! De maradjon kiki helyén!”
Szólt egy rezes orru barát.
„ Egy szenttel több! Üdvére hamar
Ürítsük Wiláf poharát!”
Fordította Telekes Béla
A "Vénségem éneke" c. vers megtalálható a kötetben a 155. oldalon, ezenkívül a levélben nincs a költemény összes versszaka leírva.
Kézzel írt, keltezéssel ellátott (1974. július 7-én), jó állapotú magánlevél.
A levelet írta, Telekes Béla (Felsőtelekes, 1873. május 4. – Budapest, 1960. október 28.) költő, műfordító, polgár-iskolai tanár. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott; Dickens, Hauptmann, Ibsen, Kleist, Lermontov, Maeterlinck, Moliere, Poe, Rostand, Shakespeare, Strindberg, Oscar Wilde stb. műveit ültette át magyar nyelvre. Borongós, sajátos hangulatú lírája hasonlatokban gazdag, istenes költészet.
A levél címzettje, W. Petrolay Margit (1908–1997) író, regény- és mesekönyv-író, műfordító. Trencsényi-Waldapfel Imre felesége. Az 1930-as évektől számos mesét és ifjúsági novellát, valamint több meséről és gyerekirodalomról szóló tanulmányt publikált. Legismertebb könyve, a Világszép kecskebéka, mely a nyolcvanas években látható volt a tv-ben is, mint bábjáték.
Tartalom
| Káprázatok (1895) | |
| Chronos | 7 |
| Sírva kérem | 8 |
| Rediviva | 8 |
| Idill | 9 |
| Pusztulás | 10 |
| Csalódás | 11 |
| Blazírt | 11 |
| Káprázat | 12 |
| Álom (Lermontov) | 13 |
| Memento | 14 |
| Találkozunk | 15 |
| Perdita | 16 |
| Phőnix | 18 |
| Razzia | 19 |
| Nigjar dala | 27 |
| Szent Péter kudarca | 28 |
| A magányból | 37 |
| Csak ringatózik | 38 |
| Szabad szerelem | 38 |
| Nem érted ég (Lermontov) | 41 |
| Húsvét | 42 |
| Quadrille | 43 |
| Tamára (Lermontov) | 45 |
| Otthon | 47 |
| Lesz álmod még... (Albert Traeger) | 49 |
| Az én karácsonyom | 50 |
| Karnevál halálán | 52 |
| Múmia | 53 |
| Fekete gálya | 54 |
| Versek (1906) | |
| Örök ígéret | 59 |
| Szabadság népe | 60 |
| Jer, hí a május... | 61 |
| Csókolsz, ölelsz... | 62 |
| Rózsa-ének | 63 |
| Tépett felhő | 64 |
| Új ifjúság | 65 |
| Testvériség | 66 |
| A búr vezér sírja | 67 |
| Hallali | 68 |
| Hősök unokái | 70 |
| Tördelt, bús dallam | 71 |
| Virrasztás | 73 |
| A Golgotán... | 74 |
| Pató Pali | 75 |
| Örökre | 77 |
| A holtak mezején | 78 |
| Ébredés | 79 |
| A rengetegben | 80 |
| Virágos réten | 82 |
| Őszirózsák idején | 83 |
| Fekete gályán (1936) | |
| A sötét arcok | 87 |
| Még meddig? | 88 |
| Uccák során | 89 |
| Zsarnokok emlékkönyvébe | 90 |
| Mit pézsmitálsz? | 90 |
| Huj-huj, hulla úr! | 91 |
| Az idegen | 99 |
| Nem vagyok én az | 101 |
| Ady emlékének | 101 |
| Digitálisz | 104 |
| Friss, piros szájak | 104 |
| Korszakunk | 106 |
| A nevesincs virág | 106 |
| A Hajnal Fia | 108 |
| Ének egy koszorúról | 110 |
| Szemek | 112 |
| Csak pénzt ne... | 114 |
| Örök Mohács | 116 |
| És jönnek az árnyak... | 117 |
| Izzó betűk | 118 |
| Tanács | 119 |
| Tündérhajó | 120 |
| Halál | 121 |
| No, szent Gázálarc! | 122 |
| Dalolj holt szívednek! | 123 |
| Kötetben meg nem jelent versek | |
| (1892-1954) | |
| Március 15-én | 127 |
| Magyarok gyászos évezrede | 129 |
| Nyomor (S. J. Machar) | 132 |
| Az ember fiának éneke | 133 |
| A fátyol | 133 |
| A kassai lakatosok | 135 |
| Kutya-ének | 136 |
| Néhány dalért... | 138 |
| A kisujj | 140 |
| Kleist | 140 |
| Szegény költő szerencséje | 141 |
| Oh, májusi fény! | 142 |
| Főméltóságú genny zsarnok úr! | 143 |
| Király György halálára | 143 |
| Oh, Budapest! | 144 |
| Tóth Árpád sírjára | 145 |
| Mit csinálsz pallér | 146 |
| Az embernek fia | 147 |
| Kikelet lángjai | 150 |
| Háromszéken valaha... | 151 |
| Köszöntés a sírom széléről | 152 |
| Ének egy mártír kézről | 153 |
| Odakünn a farkasréti temetőn | 154 |
| Vénségem Éneke | 155 |
Tétel sorszám:
386
Kikiáltási ár:
9.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
9.000 Ft
Licitek száma: 0
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |