Somló István, László Miklós és egy ismertelen személy fekete-fehér fényképei (Somló István és László Miklós által dedikált példány)

Somló István, László Miklós és egy ismertelen személy fekete-fehér, dedikált fényképei, 3 db (8,5 cm x 13,5 cm; 7,2 cm x 9,3 cm; 8,3 cm x 13,3 cm)

Somló István és László Miklós színészek, valamint egy ismeretlen személy fekete-fehér fényképei (3 db).

Három fekete-fehér fotó egy sérült kartonlapra ragasztva:

1./ Somló István színész, rendező fekete-fehér fényképe.
A fénykép alsó felén Somló István tollal beírt, névre szóló, nehezen olvasható dedikációja látható: "Dr. Sándor Zoltánnak, le nem írt [mondattal], befejezett gondolattal Somló István. 1933."
A fénykép mérete: 8,5 cm x 13,5 cm.

2./ László Miklós színész, drámaíró fekete-fehér fényképe.
A fénykép alsó felén László Miklós tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Legkedvesebb barátomnak, Dr. Sándor Zoltánnak őszinte szeretettel László Miklós. 1933. V. 19."
A fénykép mérete: 7,2 cm x 9,3 cm.

3./ Ismeretlen férfi fekete-fehér fotóportréja (képeslap).
Az osztott hátlappal rendelkező képeslap hátoldalán az ismeretlen férfi tollal beírt, névre szóló dedikációja olvasható: "Legkedvesebb jóakarómnak, Dr. Sándor Zoltán ügyvéd urnak tiszteletteljes szeretettel és hálával ... Bpst. 1933. máj. 4."
A képeslap mérete: 8,3 cm x 13,3 cm.

A dedikációk címzettje: dr. Sándor Zoltán ügyvéd, 1922-től a Budapesti Színészek Szövetségének titkára, 1926-os indulásától a Színészujság szerkesztője, a korszak budapesti színésztársadalmának közismert és köztiszteletben álló támogatója.
Fekete-fehér, foltos, az egyik portré (ismeretlen férfi) szélén kis mértékben hiányos fényképek, egy 12 cm x 41 cm nagyságú, jó állapotú fakeretben.

A fotókat dedikálták:
Somló István (Szolnok, 1902. május 8. – Budapest, 1971. április 5.) Kossuth-díjas színész, színpadi- és rádiós rendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész. A Színművészeti Akadémia elvégzése után a Renaissance Színházhoz szerződött. Ezt követően a  Belvárosi Színházban, majd a Vígszínházban játszott. A háború utáni első rendezése Gorkij: Éjjeli menedékhely című darabja volt, ezzel a bemutatóval nyílt meg az új Vígszínház 1945. május 1-jén. 1948-tól Tolnay Klárival és Benkő Gyulával együtt vezette a Vígszínházat. Később a Belvárosi Színház és a Nemzeti Színház tagja volt. 1959-ben pedig ismét megválasztották a Vígszínház igazgatójának. Az ő nevéhez fűződik az első Magyarországon elhangzott rádiójáték (1925).
László Miklós (Budapest, Terézváros, 1903. május 20. – New York, 1973. április 19.) színész, rendező, színpadi szerző, író, forgatókönyvíró. Színészi pályáját a Belvárosi Színházban kezdte, ezt követően többek között a Renaissance Színház, a Vígszínház, az Andrássy Úti Színház, a Magyar Színház és a Terézkörúti Színpad tagja volt. Műveit a Színházi Élet, a Délibáb, valamint a Színházi Magazin is közölte. Számos színdarabot is írt, ezek közül az 1934-ben a Nemzeti Színházban bemutatott "A legboldogabb ember" című darabját a Magyar Királyi Akadémia irodalmi díjával jutalmazta. 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált és New York-ban telepedett le, ahol 1940-ben létrehozta a New York-i Fészek Színházat. Leginkább bohózatokat, burleszk jellegű tréfákat, mulatságos jeleneteket, szkeccseket, zenés epizódokat írt, de foglalkozott kabaré-, dráma- és forgatókönyvírással is.

Fotó, fotóalbum
Művészetek
Színház, filmművészet