Aukciós tétel adatai
Budapest, 1888, Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet kiadása és nyomása, 294 p. + [1] t.: ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Virágregék. Írta: Tompa Mihály.
Hetedik kiadás. Címlapképen a szerző Barabás Mihály rajza alapján készült, acélmetszésű portréjával, valamint kötetvégi tartalomjegyzékkel.
Kiadói egészbőr díszkötésben lévő példány feliratos, gazdagon aranyozott, díszes címfedéllel és könyvgerinccel, feliratozatlan hátlappal, mintás kiadói előzéklapokkal, aranyozott lapélekkel, tiszta belívekkel, hiánytalan, jó állapotban.
A kötet szerzője Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.) költő, református lelkész, a népi-nemzeti, romantikus irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Első költeménye a Mohos váromladékon című románc 1841-ben jelent meg az Athenaeumban. A Népregék, népmondák címen 1846-ban megjelent munkája már nagy siker lett. Később tagja lett a Tízek társaságának. Petőfi hatására fokozott érdeklődéssel fordult a népköltészet felé. Még 1846-ban megírta és az év végén beküldte Szuhay Mátyás című költői elbeszélését a Kisfaludy Társaság emlékezetes pályázatára. Ugyanezen évben adta ki vegyes költeményeinek első, már válogatott gyűjteményét, Tompa Mihály versei címmel (Pest, 1847).
"Tompa Virágregéjében igen változatos művet alkotott. Hol életképek, hol vidám csevegés, hol szomorú balladák, hol lüktető friss gondolatok, hol furcsa rémhistóriák tűnnek fel. Lenyűgöző, képszerű gondolatok és finom gondolatiság uralja ezt a különös könyvet." - fogalmazott a kötetről Görömbei András irodalomtörténész.
Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel...
Tovább
Előszó
Szent természet! dajkálkodó anyám,
Szeretlek én kimondhatatlanul!
Gyönyör s megnyugvás lelke száll reám,
Lombod, virágod ha sarjad, ha hull.
Tanulni menvén hozzád: megjövök
Édes kincsekkel mint a fürge méh,
Megkönnyebbülök karjaid között,
Ha szivem bú, szemem könyv terhelé.
Járok sivatag szikla-ormokon,
Hol a tél örök hóágyat vete;
Zuhatagok kőpárkányára von
A mélység vonzó vad igézete;
Eltekintek a sugár fenyveken,
A kis mohon, kit a vén szirt növel:
S magam mindig boldognak érezem
A fenséges természethez közel!...
Vissza