Koszter atya [Koszterszitz József]: Fulgur (Borítóterv és illusztrációk: Márton Lajos)

Előszó

Aki Koszter atya "Lurkó" című regényét elolvasta, az az erdei fiút egész bizonyosan a szívébe zárta és izgatott kíváncsisággal várja, mi lett sorsának folytatása. Hiszen akit a Gondviselés nagy megpróbáltatásokon és súlyos élményeken vezet keresztül, azt valami igen nagy feladat számára neveli. Az olvasók mind megérezték, hogy Lurkó története nem fejeződhetett be a Hunniából való búcsúzással, hanem valami egészen nagystílű folytatásának kell lennie. Az olvasóknak igazuk van. Koszter atya meg is írta az erdei fiú további élete sorát két újabb regényében. Először a "Fulgur" jelent meg, amely a csíki hegyek kis emberéből kibontakozott emberóriást, és annak történelmi csodálatos munkáját mondja el. Az Atya fiókjában pihen végül az "Iluska", amely az összekötő kapcsot adja Lurkó és Fulgur között, mert a fővárosba felkerült erdei fiú további sorsát, diákéletét, Iluska iránt kibontakozó szerelmét mondja el, és közben megvillantja előttünk azt a nagy tényt is, hogyan lett a kis Lurkóból Fulgur az erős. A "Fulgur" egyik legfőbb érdekessége az, hogy fantasztikus találmányokkal fantasztikus dolgokat csinál, de minden találmánya a legkisebb részletéig reális. Ez azt jelenti, hogy mindez lehetőség, csak még nem találták ki az emberek. És Koszter atya épen azért írja regényeit, hogy a magyar fiúkban rejtőző tehetségeket életre hívja, mert azt akarja, hogy az olvasói közül kerüljenek ki azok, akik ezeket a fantasztikus találmányokat valójában megalkotják. Másik érdekessége, hogy ez a regény, bár ízig-vérig romantikus történet, mégis párhuzamosan fut az igazi történelemmel, és minden részecskéje a valóságban gyökerezik, úgy, hogy az ember sokszor nem is tudja, mi az igazság és mi az álom benne. Vissza