Bocsák Miklós/Imre Mátyás: Örökség (Az Aranycsapat tagja, Grosics Gyula által dedikált példány)

Előszó

1997-ben a francia televízió a Kluiv Production megbízásából filmet forgatott az Aranycsapat még élő tagjairól. Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc még egészségesek voltak, Czibor Zoli már nem... De ott volt ő is, utánozhatatlan stílusával még mindig eluralta a képernyőt. 2001. szeptemberében Imre Mátyás kollégámmal - aki maga is közreműködött ennek a filmnek a készítésében - Monte Carlóban, a Szuper Kupa döntőjén jártunk, ahol összefutottunk a stáb néhány tagjával. Meglepett, milyen hatással volt rájuk még mindig az a film, annak főszereplői. A legjobban az fogta meg őket, hogy ezek az egykor ünnepelt futballhősök még évtizedek múltán is milyen visszafogottan, mondhatni félve beszéltek arról: hol is éltek, hogyan is éltek, mi vette körül őket, kik vették körül őket: "Mintha nálatok a foci sem a fociról szólna". Ennek a monte-carlói találkozásnak köszönhetően nem sokkal később megkaptuk a film eredeti, vágatlan anyagát. "Hántsátok le a focit arról, amiket itt elmondtunk" - mondja Czibor Zoltán a vele készült interjúban. Búcsúzóul, már kissé akadozva, de megismétli: "Hántsátok le... a focit... Akkor olyasmiket is megtudtok rólunk, amiket még mi sem... Illetve... Amiket azért tudtunk, mert átéltük... De máig nem raktunk össze..." Olyan volt ez, mint egy utolsó üzenet. Annakidején, nem sokkal a halála előtt Czibor nekem is valami hasonlót mondott. Elkérte az egykori, barcelonai beszélgetéseinket tartalmazó kazettákat, és amelyikhez volt türelme, azokat újra és újra meghallgatta. "Egyszer vedd majd ki belőlük a focit. Ezekből is, meg amiket a többiek mondtak, abból is... Ha más nem, én odafent biztosan elolvasom...". Most itt ülünk, e könyv két szerzője, régi magnókazettákat és egy nem is olyan régi film társaságában. Nem először hallgatjuk vissza őket, de... Ugyanazt érezzük, amit érezhetett szegény Czibor Zoli. Ezt tényleg össze kell rakni. Egészen különös mindez így, foci nélkül. Vissza