Werbőczy István Hármaskönyve

Előszó

Az ezen gyüjtemény első kötetét kisérő, az 1848 előtti magyar jogfejlődést tárgyazó terjedelmes bevezetésben bőven kifejtem nézetemet Werbőczy István Hármaskönyvének jellegéről és értékéről is; a fordító uraknak eme kötethez irt előszava pedig behatóan megismertet bennünket a Hármaskönyv keletkezésének, hatásának, irodalmának, úgyszintén megirója életének történelmével. Éppen ezért e tájékoztató sorok csak arról adnak fölvilágosítást, hogy a Hármaskönyv e kiadásának közrebocsátását mily szempontok vezették. Hasonlóan az e gyüjtemény többi részének szerkesztésénél követett elvekhez, itt is legfőbb törekvésem volt: hű képét adni annak, hogy egyrészről mit lehet a Hármaskönyvből még ma is érvényes jognak tekinteni és hogy, másrészről, mely részletek vesztették el hatályukat akár későbbi rendelkezés, akár jogszokás, akár a változott állami és társadalmi viszonyok következtében - mindenütt pontosan megjelölve azt a jogszabályt, szokást avagy az életviszonyoknak ama változását, melynek ily módosító hatást vélek tulajdoníthatni. Ezenfölül azon voltam, hogy a lehető legrészletesebben tüntessem föl a Hármaskönyv tételeinek kapcsolatát az annak megirását megelőzően és azt követően megalkotott jogszabályainkkal, feltüntetvén ezúttal is a jog folytonosságának teljes lánczolatát a magyar királyság megalapításától kezdve egészen a mai napig. Ezért találhatók minden czim kapcsán a vonatkozó korábbi és későbbi törvényekre való teljesen kimerítő utalások, amelyek kiterjednek a Hármaskönyv egyes, egymással összefüggő czimeire, a fenállott erdélyi fejedelemségnek törvényhozására, sőt czimről czimre a "Quadripartitum opus juris consvetudinarii regni Hungariae" név alatt ismert, de értékéhez képest fölötte kis mértékben méltányolt törvényhozási kisérletre is, a mely pedig a legszorosabban függ össze a Hármaskönyv tartalmával, rendszerével és rendeltetésével. Végül ott, a hol a Hármaskönyv tartalma szembetünően egyező a római- vagy a kánonjog hasonló rendelkezéseivel: e hasonlóságot a római- vagy kánonjogi források pontos idézésével iparkodom feltüntetni. Mindezt a lehető legszükebb szavu, rövid jegyzetekben kellett feldolgoznom, a melyeket a fordító uraknak jel nélkül való vagy "K. és Ó." betükkel jelzett megjegyzéseitől megkülönböztetendő, nevemmel vagy annak kezdőbetüjével jeleztem, hogy így az érettük való felelősséget is nyilvánvalóvá tegyem. Vissza