Várdai Szilárd: Magyar diszitmények I. (Unicus!)

Előszó

Nemcsak a háziipar semmisült meg, hanem a vele rokon szűcs- és szűrszabóipar is végnapjait éli. A férfiak sem szeretik viselni a fehér subát, a szűrt, a budnát. Rossz posztóból való kabátot s nadrágot hordanak. Ideje tehát, hogyha már ezt a romlást nem tudjuk megakadályozni s a korszellemet a maga nívelláló és egyenruházó útjában fel nem tartóztathatjuk: gyüjteményeinkben eredetiben s e mellett rajzban őrizzük meg a népművészet motívumait. Rajta kell lennünk, hogy úgy az ipariskolában, mint a műhelyekben a régi magyaros motívumok szem előtt legyenek és használtassanak. A népet is tán visszatéríthetnénk a helyes útra, ha munkáinak kellendőségét tudnánk biztosítani. Ebből az egész országra kiható szellemi és anyagi haszon származék. Várdai szép anyagot gyűjtött össze. Úgy művészi tekintetben, mint magyar szempontból: az anyag kiváló. A képzőművészeti főiskolán már évek óta használjuk. E lapok úgy is mint rajzolási anyag, úgy is mint a tervezéshez szükséges elemek előnyösen kiaknázhatók. Közép- és polgári iskolák, felsőbb leányiskolák, tanító- és tanítónőképzők, valamint ipariskolák igen használható gyüjteményt nyernek benne, építészek pedig bő tárházát a magyar motívumoknak. A munka első kibővített sorozata most jelent meg. A második sorozat hasonló szellemben és irányban következik. Melegen ajánlhatom a kartársak figyelmébe. Vissza

Fülszöveg

Somogy megyében és a Felvidéken összegyüjtött anyag egy részét adja közre most Várdai Szilárd, a képzőművészeti főiskola igazgató-tanára, ki magyar motívumok összeszedésével, rajzolásával s megmentésével évek óta foglalkozik. A munka tartalmát Somogyból és felvidékről nyert motívumok képezik: vászonhímzések, szöttes-varrotas munkák, subahímzések feketén és színesen, bőrhímzések, melyek - sajnos - ma már a népnél kiveszőben vannak.
E mű czélja egyrészt az érdeklődést ébren tartani népművészetünk iránt, másrészt régi magyaros mintákat adni az iskolák kezébe. A mozgalom, mely népünk művészeti kincseinek összegyüjtését czélozza, nem nagyon régi keletű, de nagy haszna van, mert sok értékes anyagot mentünk meg vele a jövőnek.
Nagyra vagyunk iparművészetünk fejlődésével. A haladás nagy is e téren, de nem hallgathatjuk el, hogy e művészet idegen hatások alatt indult meg s még most sem eléggé magyaros jellegű. Sok internacionalis ízű portékát gyártott. Igazi értéke csak akkor lesz, ha hazai anyagot, hazai formában dolgoz fel, a magunk köntösében jelenik meg idegen földön s nem internacionalis ruhában. Több alkalommal tapasztalhattuk, hogy sikert csak magyaros ízű produktumokkal arattunk, tehát ezen irányban kell haladnunk.
Pár lelkes ember állandóan foglalkozik magyaros motívumok keresésével és gyüjtésével. S itt nem szabad szünetet tartani, mert népies iparunk s a vele rokoniparágak kiveszőben vannak.
Népünk régi jó szokását mely a szövés-fonás, hímzés, varrás és faragásban nyilvánult, a legtöbb vidéken elhagyta.
Miért? Mert látja a boltokban a sok kész holmit, tarka selyem- és bársony-szöveteket, szalagokat; élelmes üzletemberek hatása alatt ma már nem sző-fon, hanem veszi a készet, és divatjamulttá válik. Ez sok pénzbe kerül, a viselet többé nem a régi magyaros s nem száll a szép ruha apáról, anyáról gyermekeire. A sok pénz, melyet érte adnak, idegenbe kerül.
Somogyban a divatos bécsi portéka a háznál készült holmit kiszorította s leszoktatta az asszonyokat a szövés-fonás-hímzés és varrásról. Minek vesződnének vele, mikor mindent kapnak készen, igaz hogy drága pénzen? A maguk szőtte-fonta, varrott ruha sokkal erősebb, szebb volt, mint a mostani, hozzá sokkal olcsóbb is, mégis elhagyták. Vissza