Döhrmann Henrik: Lótenyésztés I-II.

Előszó

A ló külsője és testalkotása. (Külemtan.) Bevezetés. A ló, mint haszonállat, élő gépezet. E minőségében való értékét megszabjak: munkateljesítményének méretei (teljesítőképessége), táplálkozásbeli igényei (takarmányértékesítőképessége) és tartóssága, vagyis az időelőtti elhasználással szemben tanúsított ellenállóképessége. Mint fényűzési cikk, alakjának szépségével, tartásának és mozgásának tetszetősségével érdemli ki azt a helyet a kereskedelemben, mely tenyésztőjének többé-kevésbbé fényes hasznot biztosít. A ló szépségének fogalma nagyrészben összeesik a testrészek arányos összhangjával, azoknak az általánosan elfogadott elvek szerint való szabályos alakulásával. Ezért szükséges, hogy a lovat használó vagy tenyésztő ember a ló külső alakjával és gépezetének szerkezetével megismerkedjék, mert enélkül ezt az anyagot sem megítélni, sem használni, sem pedig tenyészteni nem képes. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a ló megítélését könyvből megtanulni nem lehet. Erre csak a minél behatóbb gyakorlat képesít, mely a szemet az alakulások és arányok helyes megismerésére szoktatja. A könyv csak az egyezményes (konvencionális) elnevezésekre tanít leginkább, melyek ismerete nélkül egyáltalában nem tudunk egymással a lóról beszélni. Ezért kellett ezt a könyvet a némelyek által lenézett külemtani résszel kezdeni. Fölösleges, hogy az elnevezések körébe mindenféle tájszólásokat fölvegyünk. Ez csak zavart okoz a fogalmak pontos megállapításában. Arra fogunk tehát törekedni, hogy lehetőleg csak a hivatásos hippológiában elfogadott és szokásos elnevezéseket használjuk. Vissza