Ranke Lipót [Leopold von Ranke]: Szerbia és Törökország a tizenkilenczedik században

Előszó

Az újabb történet nagy részét nyomtatott könyvekből, nagy részét pedig kéziratokból ismerjük meg. Vannak oly események is, melyek csak emlékezetben élnek, azok emlékezetében, kik azokban nevezetes részt vettek. Bizonnyára nem kell sokáig figyelni hogy észre vegyük, mily gyakran vesz el a világra nézve a tudónak életével együtt oly ismeret, mely leginkább fedezhetné fel előttünk az emberek és események bensejét, hol az üdv és a romlás rejlik. Talán minden kísérlet, mely ily veszteség elhárítását czélozza, megérdemli a fáradságot. Azon tudositások, melyekből szerb emlékiratunk keletkezett, a résztvevők szájából vannak merítve. A mozgalmak előtti állapotokról és eseményekről idős, az állapotokat jól ismerő férfiak közölték tapasztalataikat, igy Protits János Posarevaczból, Sujovits Péter Waljewóból és Szima knéz. A forradalom bonyodalmairól tisztességes férfiak nyilatkoztak, kik egyáttal a legtekintélyesebbek és legmérsékeltebbek közé tartoznak, igy Nenadovits próta, Lazarevits Luka, Siwkowits István, kiket még majd közelebbről is meg fogunk ismerni. A nemzet első fejei, Mladen, Dobrinjácz Péter, Nenadowits Jakab, egyes eseményekről adtak felvilágosításokat. Milos felkeléséről megkérdeztük Blagojet, Dimitrit és Melenty archimandritát, kiknek abban nagy részök volt. Mindezen és más tudositásokat, felvilágosító leveleket és okmányokat a szerb énekek hű gyűjtője Karadsits Stepanovits Wuk szedett össze, őt magát, ki már 1804-ben lépett nyilvánosságra és kezdetben irnok volt Kjurtsiánál és Nenadowits Jakabnál, később a szerb szenátus szolgálatában, 1813-ig többnyire hivatalban volt, ki az eseményeket közelről szemlélte, lehet egyik legjobb tanúnak tekinteni. Vissza