Bársony István: Csend (A kötetet illusztrálta: Neogrády Antal. Félbőr, kaucsuk bibliofil kötésben.)
Szerző
Bársony István
Grafikus
Neogrády Antal
Légrády Testvérek
(Budapest)
Kiadói félbőr díszkötés
, 282 oldal
| Sorozatcím: |
|
| Kötetszám: |
|
| Nyelv: |
Magyar
|
| Méret: |
22 cm x 16 cm
|
| ISBN: |
|
| Aukció vége: |
2025-03-23 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Budapest, [1895], Légrády Testvérek (Légrády Nyomda, Bp.), 282 p. + [2] p., ill.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Csend. Írta: Bársony István.
A kötetet Neogrády Antal könyvdíszei és részletgazdag illusztrációi díszítik. A könyvet a Légrády Nyomda nyomtatta, Budapesten.
Kiadói félbőr díszkötésben lévő példány aranyozott feliratozású, egész oldalas illusztrációval díszített, kaucsuk borítású címfedéllel, aranyozott könyvdíszekkel díszített, aranyozott feliratozással ellátott könyvgerinccel, kaucsuk borítású, feliratozatlan hátlappal, virágmotívumokkal díszített, színes, kiadói előzéklapokkal, színezett lapélekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője, Bársony István (Sárkeresztes, 1855. november 15. – Budapest, 1928. március 12.) vadász, vadászíró, újságíró. Az "Egyetértés", a "Hazánk", a "Magyar Hírlap" munkatársa, a "Budapesti Közlöny" szerkesztője. Első nagy sikere 1886-ban az "Ország-Világ" pályázatán nyert első díj, amit a "Proletárok" c. írásáért kapott. Főleg vadásztörténeteivel aratott nagy sikereket Magyarországon. Számos elbeszélést, rajzolatot, regényt, vadászkönyvet, természetleírást írt. Hangulatos tárcái, elbeszélései és regényei ritka és átfogó természetismeretről tanúskodnak. Írói hitvallása szerint: „A természet költője nem mesemondó. Hitet kell tennie arról, hogy igazat ír. Egyetlen sort se írtam le a természetről, amelynek az igazságáról meg ne győződtem volna."
A művet jegyzi A Szüry-gyűjtemény katalógusa (Budapest, 1987, 35 p.) 370. tétel.
Előszó
Részlet a kötetből:
Napvirág.
Ó Heliosz, örök forrása a fénynek s a melegnek! te ősélet, te tűzből való isten!
Eléd járulok áldozatommal, hogy részem lehessen egy tekintetedben, amelytől...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
Napvirág.
Ó Heliosz, örök forrása a fénynek s a melegnek! te ősélet, te tűzből való isten!
Eléd járulok áldozatommal, hogy részem lehessen egy tekintetedben, amelytől tiszta életeszszencziává forr ki a vér s amelytől pezsgő vágyak élednek az agyban, a szívben!
Jövök eléd a pusztaságon, ahol a hajnali csöndben harmat ülepszik a mezőre s ahol a rónaság keblére borulva szunnyad ilyenkor az élet. Kitárom karomat a halványodó keleti ég felé, úgy hívlak esengve: Heliosz!
Jöjj... jöjj! Hisz' nélküled örök sötétség és némaság birodalma lenne a szép föld; hisz' nincs szinök, nincs daluk a sötétség árnyalakjainak. Az éli szél, ha beszélget önmagával: riadva kel, surrogva szárnyal, sóhajtva mulik el: azután megint csak a hangtól reszkető magány lippen meg mindenütt.
Vissza
Tartalom
| Napvirág | |
| Békanász | 11 |
| Robinzon szigetén | 23 |
| Az aranybárányok meg az ezüstpásztor | 45 |
| A puszta fiai közt | 53 |
| A remete | 81 |
| Nádország | 95 |
| Magány | 107 |
| Arató ünnep (A végző) | 121 |
| Harangszó | 139 |
| Az elveszett paradicsom | 149 |
| Vasárnap | 161 |
| Őszi hangulatok | 171 |
| Egy óra odakint | 181 |
| Gá-gá | 191 |
| Köd előttem, köd utánam | 203 |
| Húsz év előtt | 221 |
| Juszko Juon (Egy medvevadász naplójából) | 233 |
| Húbert napján | 251 |
| Az őszi rózsa elégiája | 261 |
| Razzia az erdőben | 269 |
Vissza