Előszó
Részlet a tanulmányból:
A Cancionaléban Heltai Gáspár csupa történeti tárgyú éneket gyűjtött össze. Annak idején ezeket históriás énekeknek, vagy többnyire röviden csak históriáknak,...
Tovább
Előszó
Részlet a tanulmányból:
A Cancionaléban Heltai Gáspár csupa történeti tárgyú éneket gyűjtött össze. Annak idején ezeket históriás énekeknek, vagy többnyire röviden csak históriáknak, ritkábban krónikáknak nevezték; mégpedig nemcsak a valóságos történelmi eseményekről vagy bibliai történetekről szóló, hanem egyéb költött, mitológikus, novellisztikus, sőt mesés tárgyú énekbe szőtt elbeszéléseket is.
A mai olvasó talán feltűnőnek, szokatlannak érzi, hogy ezeket a hosszú versbeszedett elbeszéléseket énekeknek mondták. A XVI. század végéig azonban a magyar vers még jóformán kivétel nélkül énekvers, azaz dallam és szöveg elválaszthatatlanul összetartozik. A vers vagy együtt születik a dallammal, vagy már élő dallamra készül. A szöveget tehát még nem elsősorban olvasásra, hanem énekes előadásra vagy felmondásra szánják. Versnek és dallamnak ez a szoros együttélése arra vall, hogy a mű főként élőszó útján terjed, azaz a közönsége túlnyomólag hallgatóság és nem olvasó közönség. A XVI. század folyamán nálunk valóban ez a helyzet, bár a XV. században már egyre szaporodnak az iskolázott világiak, bár a XV. században már egyre szaporodnak az iskolázott világiak, de a szélesebb író-ovlasó réteg csak fokozatosan alakult ki a XVI. század közepe után.
Vissza