Gombos Ferencz Albin: Az 1437-ik évi parasztlázadás története
Különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra s a husszitizmusnak hazánkban való elterjedésére
Gibbon Albert Bizománya
(Kolozsvár)
,
Korabeli varrot kemény papírkötés , 133 oldal
Korabeli varrot kemény papírkötés , 133 oldal
| Sorozatcím: | |
|---|---|
| Kötetszám: | |
| Nyelv: | Magyar |
| Méret: | 23 cm x 16 cm |
| ISBN: | |
| Aukció vége: |
2025-03-23 20:00
|
Aukciós tétel adatai
Kolozsvár, 1898, Gibbon Albert Bizománya, (Gombos Ferencz Lyceum Könyvnyomdája), 1333 p. + [3] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Az 1437-ik évi parasztlázadás története különös tekintettel a jobbágyi viszonyokra, s a huszitizmusnak hazánkban való elterjedésére. Írta: Gombos Ferencz Albin.
Szerzői előszóval és rövid tartalomjegyzékkel ellátott kiadás.
A könyvet nyomtatta: a Gombos Ferencz Lyceum Könyvnyomdája. Régi tulajdonosi bélyegzésekkel, régi értelmezést segítő széljegyzetekkel és kiemelésekkel ellátott példány.
Korabeli varrott kemény papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású bőr gerinccímkével, valamint régi jelzettel ellátott könyvgerinccel, színezett felső lapélekkel, hiánytalan belívekkel, jó állapotban.
A kötet szerzője: Gombos Ferenc Albin (eredetileg Gombos Ferenc, 1892-től 1895-ig Gombos Albin, később gyakran Gombos F. Albin) (Ambrózfalva, 1873. október 3. – Budapest, VI. kerület, 1938. december 25.) magyar történész, pedagógus, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori Magyar Királyság és Európa történetének kutatója, korabeli forrásainak feltérképezője volt, több jelentős forráskiadvány gondozása fűződik a nevéhez. Tudományos pályája során elsősorban a középkori Magyarország és Európa történelmével foglalkozott, különösen jelentősek forráskiadványai és kresztomátiái. Lefordította Paulus Diaconusnak a longobárdokról a 8. század végén írt történeti művét (Historia gentis Langobardorum), munkatársaival magyarra ültette és magyarázó jegyzetekkel kiadta Liudprand 10. századi, valamint Freisingi Ottó 12. századi történeti krónikáit. Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb segédanyaga, az Árpád-korra vonatkozó forrásszövegek négykötetes – részint halála után megjelent – gyűjteménye. Teljesítményének értékére némi árnyékot vet a tény, hogy Rokay Péter történész 1985-ben a forrásgyűjtemény 2096. számú tételéről bebizonyította, azt maga Gombos koholta. Külön is foglalkozott a honfoglaló magyarság kalandozásaival, I. (Szent) István korának, valamint a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelésnek a forrásaival.
Szerzői előszóval és rövid tartalomjegyzékkel ellátott kiadás.
A könyvet nyomtatta: a Gombos Ferencz Lyceum Könyvnyomdája. Régi tulajdonosi bélyegzésekkel, régi értelmezést segítő széljegyzetekkel és kiemelésekkel ellátott példány.
Korabeli varrott kemény papírkötésben lévő példány feliratozatlan címfedéllel és hátlappal, aranyozott feliratozású bőr gerinccímkével, valamint régi jelzettel ellátott könyvgerinccel, színezett felső lapélekkel, hiánytalan belívekkel, jó állapotban.
A kötet szerzője: Gombos Ferenc Albin (eredetileg Gombos Ferenc, 1892-től 1895-ig Gombos Albin, később gyakran Gombos F. Albin) (Ambrózfalva, 1873. október 3. – Budapest, VI. kerület, 1938. december 25.) magyar történész, pedagógus, író, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A középkori Magyar Királyság és Európa történetének kutatója, korabeli forrásainak feltérképezője volt, több jelentős forráskiadvány gondozása fűződik a nevéhez. Tudományos pályája során elsősorban a középkori Magyarország és Európa történelmével foglalkozott, különösen jelentősek forráskiadványai és kresztomátiái. Lefordította Paulus Diaconusnak a longobárdokról a 8. század végén írt történeti művét (Historia gentis Langobardorum), munkatársaival magyarra ültette és magyarázó jegyzetekkel kiadta Liudprand 10. századi, valamint Freisingi Ottó 12. századi történeti krónikáit. Nevéhez fűződik a hazai középkorkutatás egyik legjelentősebb segédanyaga, az Árpád-korra vonatkozó forrásszövegek négykötetes – részint halála után megjelent – gyűjteménye. Teljesítményének értékére némi árnyékot vet a tény, hogy Rokay Péter történész 1985-ben a forrásgyűjtemény 2096. számú tételéről bebizonyította, azt maga Gombos koholta. Külön is foglalkozott a honfoglaló magyarság kalandozásaival, I. (Szent) István korának, valamint a Budai Nagy Antal-féle erdélyi parasztfelkelésnek a forrásaival.
Előszó
A magyarországi pórlázadások történetét jeles írók régebben s ujabban feldolgozták már, csak az 1437-ik évire nem került még eddigelé a sor. Hazánk történetében ez volt a legelső s jelentőség... TovábbElőszó
A magyarországi pórlázadások történetét jeles írók régebben s ujabban feldolgozták már, csak az 1437-ik évire nem került még eddigelé a sor. Hazánk történetében ez volt a legelső s jelentőség tekintetében nem is az utolsó helyen álló mozgalom, a melyet bár korának nagyobb szabású eszméje, a maga egész ijesztő alakjában feltünő török invásió, elhomályosított ugyan s a rája boruló feledékenységet sokban előmozdította: mégis, ha most legapróbb részleteiben megismerjük, ki tagadhatja, hogy e nagyszerü népmozgalom nemcsak záróköve a magyar jobbágyság középkori történetének, hanem egy külön álló sajátos jelensége az összes európai parasztlázadásoknak. A dolog természetéből következik, hogy, ha világos képet akartam nyujtani, nem maradhattam szorosan a tárgynál, hanem bele kellett bocsátkoznom azon nagyobb kérdések fejtegetésébe is, a melyek a lázadással közelebbről vagy távolabbról összefüggésben valának. Igy bővebben foglalkoztam az oláhság akkori helyzetével, összehasonlítva azt különösen az erdélyi magyar jobbágyság viszonyaival, - továbbá az országba beszivárgó husszitatanok hatásával, mely utóbbi része munkámnak szerény intésül is szolgálhat, mivel hazai történetünk e téren sürgősen pótolandó hiányokat mutat, érdemlegesen még senki sem foglalkozván Hussz János tanainak Magyarországban keltett hatásaival s következményeivel. Jelen munkám tárgya továbbá akár a napirenden lévő alföldi munkás-mozgalmakat tekintjük, akár az áldatlan nemzetiségi súrlódásokat, nagyon is aktuális, mert ugy az egyiknek, mint a másiknak az orvoslásra föltétlenül szükséges a multak hamisitatlan ismerete és a tanulság levonása. Ezeknek a figyelmen kivülhagyása következtében eshetünk belé ismételten régi hibánkba, ezeknek a nem ismerése által - a történelmet akaratlanul is meghamisítva - használhatják fel napjainkban is a nemzetiségi mozgalmakat vezető férfiak az 1437-ik évi eseményeket a saját elveiknek a támogatására, noha azok valójában épen az ellenkezőt bizonyítják. Mindezekről azonban a maguk helyén. Végül kedves kötelességemnek tartom hálás köszönetet mondani dr. Szádeczky Lajos és dr. Márki Sándor egyetemi tanár uraknak, kik úgy az eszme feltevésében, mint további munkálkodásomban mindvégig hathatósan támogattak. Kolozsvárt, 1898. június havában. VisszaTartalom
| Előszó | 3 |
| I. Bevezetőrész | 5 |
| II. Az erdélyi magyar jobbágyság helyzete a lázadás kitörése előtt | 16 |
| III. Az erdélyi oláhság helyzete a lázadás kitörése előtt | 36 |
| IV. A hussitismus elterjedése hazánkban és Marchia Jakab inquisitorsága | 46 |
| V. Az 1427-ik évi unió és az alsó-fehérmegyei lázadás | 69 |
| VI. A szamosmenti lázadás kitörése és a bábolnahegyi csata | 75 |
| VII. A kápolnai unió s a lázadás további története egészen Kolozsvár visszavételéig | 89 |
| VIII. A budai zavargások | 124 |
| IX. Befejezőrész | 126 |
Témakörök
Tétel sorszám:
149
Kikiáltási ár:
9.000 Ft
(Minimum licitlépcső: 1000 Ft)
Hátralévő idő:
Leütési ár:
Ft
| Amennyiben az utolsó 5 percben licit érkezik, a lejárati időpont további 5 perccel módosul. |
Leütési ár:
9.300 Ft
Licitek száma: 3
Ft
| Minden aukción megnyert tétel után 15% árverési jutalékot számolunk fel, amely jutalékot a megnyert árverést követően a vételár alapján azon felül kell megfizetni! |