Aukciós tétel adatai
[Budapest], 1936, Cserépfalvi (Lőbl Dávid és Fia, Bp.), 95 p. + [5] p.
Aukciós jelenlegi tétel részletes leirata
Első kiadás. Nagyon fáj. József Attila versei.
"Ez a könyv a Diósgyőri Papírgyár R. T. merített papirosán készült, Löbl Dávid és Fia nyomdájában 1936 decemberében. E rendes kiadáson kívül megjelent 1-50-ig számozott példányban is, a költő aláírásával. A borítékot Nemes György tervezte. Cserépfalvi Imre kiadása."
Kötetvégi tartalomjegyzékkel.
Könyvkötői bibliofil félbőr kötésben lévő példány, feliratozatlan, mintás címfedéllel és hátlappal, a könyvgerincre kasírozott, eredeti, feliratozott, kiadói könyvgerinccel, új előzéklapokkal, a kiadói címfedél és hátlap megtartásával, körbevágatlan belívekkel, hiánytalan állapotban.
A kötet szerzője József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb, meghatározó alakja. Nehéz sorsú gyermekként ifjúsága tele volt lemondással, felnőttként pedig szembesülnie kellett az elzárkózás, a meg nem értés és a kivetettség érzésvilágával is. Mindössze harminckét évet élt, életműve mégis óriás hatást gyakorolt a XX. századi magyar lírára és napjaink költészetére is. A Nagyon fáj a költő utolsó, életében megjelent kötete volt. A költő pályatársa, Németh Andor a következőképp jellemezte József Attila líráját a Szép Szó hasábjain:
"A költészet mitikus hagyományaihoz ösztönösen ragaszkodó József Attilát az teszi egyedülállóvá, hogy be tudta törni az örökéletű formákba az új lélek tartalmi közléseit. Fellépésekor két áramlat küzdött egymással: a fent jellemzett, magas erkölcsi szándékú, alaktalan expresszionizmus és visszahatása: a hagyományban megújhodott dallamos egyszerűség üde lírája. József Attila itt állapodott meg, itt vert hidat. Versei, amilyen ellenállhatatlanul közvetlenek és dallamosak, ugyanolyan súlyosak, görcsösen bonyolultak tartalmilag. Példája azt bizonyítja, hogy a művészetben minden, vagy majdnem minden a forma tökélyén múlik. Szigorú ritmusban repdeső, sűrűfonatú sorai, kerítő muzsikával csempészik tudatunkba a vívódó gondolatot, mely, a versből prózába visszavarázstalanítva, ellentmondásra ingerelne talán, de a rím és ritmus kristályrendszerében kinyilatkoztatásként hat." (Németh Andor: József Attila verseiről. In: Szép Szó, 4. kötet, 11. szám, 1937. február, 12.)
Előszó
Részlet a könyvből:
A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A bűn
Zord bűnös vagyok, azt hiszem,
de jól érzem magam.
Csak az zavar e semmiben,
mért nincs bűnöm, ha van.
Hogy bűnös vagyok, nem vitás.
De bármit gondolok,
az én bűnöm valami más.
Tán együgyű dolog.
Mint fösvény eltünt aranyát,
e bűnt keresem én;
elhagytam érte egy anyát,
bár szivem nem kemény.
Vissza